Egy aluljáró meglepetéseket, olcsó csodákat, és nagy igazságpillanatokat hordoz.Sokszor csak lépkedünk kőlapjain, kerülgetjük az eldobált sörösüvegeket, amiket még nem gyűjtöttbe a nyomorúság vámszedője, szagokat kerülgetünk,szemlesütve menekülünk.Pedig!Amott vizel valaki a szemetesbe.Ügyesen teszi.Látni szinte nem látni semmit, csak, ahogy az égő cigarettavégektől kilyukadt edény alját eléri a folyam, akkor, mint locsolókanna rózsájából ömlik a szenny, a köpésektől foltos földre.Nagy a tömeg.Itt valami kuponos újságra buzdítanak, a lány, lehet vagy húszéves, kedvesen magyaráz, pedig tudom ideges, mert a laborból nem jött még meg a tesztje, a fiúja esténként éjjeli őr egy fatelepen, alig találkoznak.Amott néni kínál levendulát, a szárak végei metszve,mint az asszony szája, oly egyenes.Fején kendő, amolyan vásári portéka, olcsó anyag, kevés munkával.A szórólap segédmunkára ajánlkozik, valaki újságot tol maga elé, mint szégyentáblát egy hamis világra.A sütöde körül kutya szimatol, eldobott papírzacskót bököd, nyakában madzag féle.A virágos kirakata hiábavaló csillogás.Kevés a vásárló.Fiú jön, s kér egy szálat, úgy csomagolás nélkül.Középkorú férfi, egy vörös rózsát, apjához, a temetőbe.Két barátnő hosszan megáll, egy harmadiknak választanak cserepest.Az összeget aztán az ajtón kívűl megfelezik.Egy kortalan kóborol ruhától-ruháig.Pénzt kér, azt mondja nemes célra lesz.Fröccsre.Lordnak szólít.A személye iránti érdeklődést észlelve, közelebb lép, én királynak szólítam, ekkor bemutatkozik, én is, keresztneveinket mondjuk, csak úgy aluljárósan.Kezet fogunk.Adok egy tizest neki, megköszöni.Viseltes pénztárcát vesz elő, alaposan számol ott előttem, de még hibádzik neki az italhoz.Mielőtt elköszönne még megkérdezi, mennyinek nézem.Keveset mondok, ettől jobb kedve lesz, megköszöni a pénzt, és elindul beszerezni a hiányzó összeget.Az aluljáró népét szidva érkezik.Minedenki őt bámulja.Ez zavarja, de nekem úgy tűnik csak színleli.Kötött sapka van rajta, farmeringére rövidujjú póló, harántcsíkos tej reklám.Hozzámfordul, dícsérem a sapkáját, mosolyog.Azt mondja kukából szedte ki, de megszagolta, tiszta.Azt mondja nem érdekli, hogy női, csak meleg legyen.Biztosítom, hogy egy meleg sapka nagy kincs a tél előtt.Megkérdezi, hogy kezet foghat-e velem?Kezet fogunk.Vidámabb lett.Várom mikor kér pénzt tőlem, válaszomat is tudom előre.Nem kér.Mielőtt elköszön még elmondja, hogy hajléktalan, és most megy iszik egy sört.Az üvegportálos italkimérésbe lépve hangosan köszön.Mosolyog.

Idős pár.Egymásra támaszkodva, mint gazdagon termett gyümölcsfák.A férfi már nehezen hall.A felesége lassan, és kimérten beszél hozzá.Azt kivenni, hogy egy eltartási szerződés szerződés ügyében voltak valahol.Nem kellett volna annyi pénzt adnod az ügyvédnek!- zsörtölődik a férfi.A nő csak visszafintorog.Tudja is maga, hogy mennyit kell ilyenkor adni!Egy cipőfűző árát nem tudja.Egy rendes párt akarok magunknak, nem olyat, mint szegény Rózyinknál volt.A kóbor kutyának jobb dolga volt, mint neki.Ebtartási szerződés volt az, csak!Úgyhogy maga csak hallgasson!

A lépcsőn lassan lépkedek felfelé.A lány előttem megy.Megszólal a mobilja, megáll a lépcső közepén,felveszi, beleszól, elsápad, majd sírni kezd.Már vártam, de akkor is fáj!- ennyit hallok még.