Újra itt ülök a gép előtt, még mindig erős fájdalmaim vannak, de újra erőre kapok olvasva benneteket. Igen, újra elhatározom hogy erős leszek, újra felveszem a kesztyűt, amit elém dobott a sors! "Sors nem hagyok hatalamat felettem!" kiáltom magamban össszeszoritott fogakkal. Igen megvan bennem az erő, csak néha szunnyadni tér, de mindig jön valaki, valakik, akik segítenek ferrázni, mielőtt mély álomba szenderülne. Örülök hogy rátaláltam erre az oldalra, örülök nektek, örülök írásaitoknak. Bár magam nem török sem irói, sem költői babérokra, azért szeretnék itt köztetek elidőzni, megpihenni, erőt meríteni. Ahogy olvasgatom verseiteket, prózáitokat, kitágul mostmég szük világom. Néha úgy érzem, mintha saját gondolataimat fejeznétek ki, néha egy más világba nyerek bepillantást, néha olyan közel érezlek benneteket.

Összegezve: JÓ ITT KÖZTETEK.