Nemvagyok egy prózaíró,de napok óta ki kivánkozik belőlem az élmény hatása,amellyen keresztül mentem. A baj pillanatok alatt megtörténhet ez törvényszerű de az ami az egészségügyben van az nem kellene ,hogy így legyen.
Kezdődött a traumatologusnál,hogy fordított röngten felvételt csináltatott,hiába mondtam mi a problémám.Azt hitte,hogy én a bíztosítót akarom megfejni és nem a fájdalmam enyhíteni. Mikor három nap mulva visssza bicegtem s az ablakból láthatta,hogy vánszorgok ki a bérautóból,---akkor közölte,hogy ő ebben már nem kompetens személy,,,,irány az idegsebészet. Egy hétig aszalt így.Róla ennyit,,,erről a TV-ből az irányított betegellátás jutott eszembe. / csak másként " menjek a busba " / Nos az idegseben már elfogyott a türelmem és bármennyire rosszallóan néztek az emberek soron kívül bementem. Így az ismeretség lévén azonnal lett CT vizsgálat és annak a tragikus képe,hogy a IV-V csigolyaporckorong a sebész szavaival élve "szétrobbant".

Első hiba nem azonnali műtétre jegyzett elő,hanem még 10 napig aszalt.Jól begyulladtak az ideg-gyökök és most annak iszom a levét. A műtét jól sikerült járásom még egy kicsit olyan ,mint a csiga gátfutásban.

A klinikán töltött idő,döbbentett rá ,hogy akiknek sztrájkolni kellene pont azok akik az" egészségügy rabszolgái" az ápolonők.
 Az egészet azért írtam le ,,,hogy ha van köztünk ápolonő,,NŐVÉRKE,,tiszta nagybetűvel.Akkor a legnagyobb elismerés hangján szóljak róluk és megköszönjem azt a sok fáradságot,türelmet ,odaadást amit tanúsítottak velem szemben s ápoltak,hogy ujra járni tudjak. Mert a jattot nem ők teszik zsebre,de a sok melót ők látják el. Kedves barátaim kicsit hosszúra nyúlt és lehet,hogy nem valami csodás írás,de szerettem volna a magam módján kiönteni szívem,mert nem hagyott nyugodni a gondolat.

Nos ilyenre sikeredett,,a jó szándékot nézzétek ne a stílust,mert nem fogom egyik íronk kenyerét se elvenni.

Üdv-sam