| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
AZ ÉN KIS FALUM Ideje:: 11-20-2004 @ 09:43 am |
|
|
|
|
| AZ ÉN KIS FALUM
Csak most veszem észre, ennyi rész után, hogy szűkebb pátriámmal még nem is foglalkoztam. Pedig, hogy mennyire ragaszkodom szülőfalumhoz/jól van na, tudom, hogy ez a kifejezés már anakronizmus, hiszen én is az ipolysági kórházban születtem/, hogy előnévként felvettem falum nevét. Tulajdonképpen a plébánosunk ötlete volt ez, amikor elkezdtem írogatni a katolikus hetilapba, azt mondta, hogy azt is írjam oda, hogy honnan vagyok, és hát akkor már én is elégedetlen voltam a nevemmel. Mert milyen név egy magyar írónak, hogy SZTAKÓ ZSOLT? Így lettem aztán SZÁZDI SZTAKÓ ZSOLT, aminek azért már van egy íve.
Ha a falumról akarok írni, először is a betegségem előtti időszakot kell említenem. Hét éves koromig egészséges voltam, és elmondások alapján, de saját emlékeim szerint se voltam az az otthonülő típus. Vagyis, ha összehasonlítom például az unokaöcsém gyerekkorát az én emlékeimmel, hát én akkor összhasonlíthatatlanul szabadabb voltam.
Persze, ebben biztosan nagy szerepe van a mindent megszépítő emlékezésnek is, dehát azt se feledjük, hogy az harminc évvel ezelőtt volt. Azóta jócskán változott a világ.
Mi akkor az időnk java részét a szabadban töltöttük, az erdőt, mezőt jártuk, csavarogtunk, és persze játszottunk. Haza szinte csak enni és aludni jártunk. Még ma is fel tudom idézni azokat az emlékeket, amikor a tarlóra jártunk, libát őrizni, és míg a libák búzaszemeket bengéztek, addig mi jókat játszottunk.
Vagy ősszel, mikor a kévébe kötött kukorica szárból kunyhókat építettünk magunknak, és azokban bujkáltunk. Vagy, amikor az avar szőnyegen gázoltunk, és betakartuk magunkat vele. Igen, azt hiszem, ezek miatt az emlékek miatt lett az ősz a kedvenc évszakom!
A falu, ahogy én így harminc év távlatából visszaemlékezem rá, akkor szinte egy kis közösség volt, ezért is engedhettek minket olyan szabadjára, hisz mindenhol felügyelet alatt voltunk. Persze, akkor még kialakulhattak ilyen közösségek, mikor mindenki mindenkit ismert, ma azonban már itt is olyan nagy a népvandorlás, minden évben új családok költöznek be, akik aztán pár év múlva továbbállnak, hogy mire megszokod az arcukat, már el is mennek.
Szóval, ott tartottam, hogy a falu egy közösség volt, és ebben a közösségben az öreg felügyeltek ránk, ők foglalkoztak velünk, gyerekekkel. Ők voltak, akik fűzfasípot faragtak nekünk, amit aztán teli tüdőből fújtunk, próbáltunk valami muzsikafélét kicsikarni belőle. Persze, nem ez volt a lényeg, hanem, hogy minél hangosabban szóljon.
Akkoriban a bicikli volt a legkedvesebb játékom. Emlékszem, először még pótkerekek voltak rászerelve. Aztán, amikor nagyapám úgy itélte, hogy elég jól megyek rajta, leszerelte a pótkereket. A pótkerekek már nem voltak rajta, de a csavarok még nem voltak a helyükön, és a nagyapám valamiért bement a szerszámoskamrába. Én viszont úgy gondoltam, hogy túl sokáig van bent, és hát már a barátaimnak is szerettem volna eldicsekedni, hogy én már nem vagyok "dedós", akinek pótkerekek kellenek. Egy szó, mint száz, nem vártam meg. Gondolom, mennyire megijedhetett, amikor visszatért, hogy a félkész, balesetveszélyes biciklivel elmentem, és még a falun is végig kellett caplatnia, amíg a felvégen rám talált. Persze, hogy elfenekelt.
Hát ennyi, kezdetnek, az én kis falum bemutatásához. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-20-2004 @ 09:43 am
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 11-20-2004 @ 09:57 am)
Comment: Nagy örömmel olvasom a naplódat, folytasd! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: e-gal (Ideje: 12-15-2004 @ 10:08 am)
Comment: Jó olvasni az írásaidat, a cikkeidet is.:)))
galamb |
|
|
|
|
|
