| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Sötétben. Egyedül Ideje:: 11-21-2004 @ 02:04 am |
|
|
|
|
| Na, itt vagyok megint. Eltelhetett vagy tíz perc.
Szép kis örökkévalóság, nem? Ennyi volt az egész éjszakás sírásból? Ki tudja. Már sírni sincs erőm. És különben is miért pont most? Ha már úgyis hidegen tudom végighallgatni a híreket... (ami jó jel, hiszen asszimilálódom a tökéletesen zártfülű társadalomhoz, gratulálok magamnak! hurrá!) EZ azt jelenti, hogy körülbelül ugyanannyit jelent számomra, ha azt mondják be, hogy egy repülő lezuhant, és csupa iskolás gyerek utazott rajta, és mind meghalt, hgoy nemtom hány embert gázoltak el, hogy kigyulladt két szálloda, és hogy ötszáz áldozatot szedett a legutóbbi bombamerénylet... nos mindez ugyanannyit jelent, ,mint utána az időjárás jelentés. Elhiszitek? nem? Lehet, hgoy én sem, pedig az lenne a legjobb, hiszen az ember megőrül, ha nem hajlandó kizárni a tudatából a nem túl rózsaszín, és virágos dolgokat.
Ez van. Most kimentem megmosni az arcomat, és a csuklómra is engedtem egy kis hidegvizet, emi használt is, bár a szemeim alatt akkora karikák vannak, mintha hetek óta nem aludnék. Most is aludnom kéne, de képtelen vagyok. zAkatol bennem minden. A tegnapi nap, a mai, és hogy nem történt semmi különös. (az én életembe nem. kitudja, másnak lehet, hogy ez volt élete legszebb, vagy legrosszabb napja. de ezzel nekem nem szabad törődnöm) A vonatról hazafelé még arról szerettem volna írni, hogy ma a tél kacsingatott rám ahogy kiléptem az ajtón, és az állomásig deresre csípte az orromat, és este még a fülem hegye is majd lefyagyott, mert a kötött sapka alá is befújt a csípős szél. Na és, kit érdekel. Mit érdemes leírni? Ha az ember happy endet ír, azt már el sem lehet hinni, igaz? LEgalább félig rossznak kell lennie. HA nemhal meg valaki, eleve lehetetlen egy regény például (majd írok egy regényt, amiben senki nem hal meg! igen. Mindenki csak születni fog...) És az emberek meg nem értenek semmit.
ÉS nem mernek sírni. Én se. Csak akkor, amikor épp nincs rá okom, de akkor kitör a sok elfojtott mélyre nyomott kis valami, amit gombócként gyűr le a torkán az ember, ha nem szabad, és aztán egyszercsak mind előbűjik, és nem marad abb,a és hiáb próbálod letörölni, folynak a könnyek rendületlenül. Igazságtalan. minden igazságtalan, zokogtam még az előbb. PEdig ez is milyen igazságos. Az ember akkor sírja ki a bánatait, ha épp elég összegyűlt. Energiatakarékos, gazadaságos, és időmegtakarítás is nem? Jaj de jó, erre eddig nem is gondoltam.
Na jó. Igazából a sírás nem is lenne olyan rossz dolog, hiszen felszabadít, mnegkönnyebbülsz, felengedsz tőle, de... Nekem most nem is ez volt a baj. Hanem hogy tudom, hogy nincs senki aki most megvigasztaljon, magához öleljen, és egy kicsit szeressen. Az a pár barát, akire tényleg mindig számíthatok, ugyanolyan szomorú, mint én, és fáradtak is, nagyon-nagyon. Hát hogy várhatnám el, hgoy cipeljék még ezt is? (ezért az utolsó mondatért persze nyilván sokmindenki le fog szúrni, de nem érdekel) és különben meg nem... nem csak egy barátra lenne most talán szükségem. Na jó. Mindenki menjen a francba :) Én persze egy büszke nő vagyok, meg minden (kár, hogy egy kislány, aki összegömbölyödne a takaró alatt a legszívesebben, hogy ne bánthassa senki...) de akkor se hiszem el azt, hogy ha megtalálom most szépen a magam egyensúlyát, akkor nem magányos leszek, csak egyedül leszek, és teljes leszek önmagamban is, meg minden... Istenem, én ne tudom, mire van szükségem, de igazán segíthetne valaki, emrt mostmár tényleg eltévedtem a sötétben, és egyedül vagoyk, fázom, és tényleg nincs, aki idejöjjön, és úgy csináljon egy kicsit, mintha tudna szeretni. De lehet, hgoy csak én vagoyk már megint a bolond. bár ha már a lépcsőfordulóba a fagy elől beköltöztetett leanderek leveleitől is összerezzenek, talán mégse vagyok egészen éber, és ha az ember álmodik, akor megvan az esély arra, hogy felébredjen. És akor már cska az a kérdés, hogy a valóság vajon jobb-e, vagy rosszabb mint az álom. Majd elválik...
Holnap ugyan későn kelek, de ezt a blogot lehet hogy törtölni fogom., túl őszinte. magamnak. Úgyhogy nem haragudjatok, de ez most már megint kijött belőlem. Na, megyek, iszom egy pohár vizet, bebújok az ágyba, leoltom a lámpát, és itt leszek megint... a sötétben. egyedül. És hogy sírok-e... azt majd meglátom.
Jó éjt.
Most már tényleg. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-21-2004 @ 02:04 am
| Hozzászóló: veva (Ideje: 11-21-2004 @ 01:54 pm)
Comment: Nnna! Ezeken a sorokon már jókat mosolyogtam. Nem megsértődni ááám! Csupán felfedeztem benne az időnkénti saját gondolataimat. Remélem végül jól aludtál... :) Azért, ha lehet, ne töröld! Ez is Te vagy! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lev (Ideje: 11-23-2004 @ 11:17 am)
Comment: Ne félj, a nehéz napok azért vannak, hogy utána minden szép legyen! Együtt érzek veled, még ha egy ilyen rövidke hozzászólás kevés is ehhez... de vigasztaljon a tudat: mi mind veled vagyunk, még ha nem is ott, melletted, apró ölelésekkel vigasztalva... de azért vagyunk egy kicsit, és a lelkedet mindnyájan átöleljük! És éppen ezért: nevess rá a világra: mert az csak incselkedik veled! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csizi (Ideje: 11-26-2004 @ 05:44 am)
Comment: Az őszinteség, és az önirónia mindig szép. Örülni kell, nem törülni. |
|
|
|
|
|
