Az irodalmat és azon belül is a verseket kedvelő emberek közé tartozom. Szeretek verseket olvasni és tanulni. Élvezem, hogy némely verset, az első betűtől az utolsóig magamévá teszek, majd átnézem a hozzá írt elemzéseket, történeti hátteret, s ha netán megvan hanganyagon valamely jeles színész előadásában, akkor természetesen meg is hallgatom egymás után többször is.
József Attila: Nagyon fáj
Ízlelgetem a szerzőt és a címet...Eszembe jut az előadás amit pár hete tartottam a költő prózáiról, nagyító alá helyezve az Ady-vizíó című írását. Eddig is szerettem Attilát, de ahogyan megvédi ebben a kritikai írásban Ady-t az egyenesen pazar. Elő is vettem verseskötetét még az előadás után este és olvasgatni kezdtem. Nem először, hanem újra immár sokadszor.
Hiszek a sorsban, hiszem, hogy véletlenek nincsenek. Így hát a sorsra bíztam, hogy hol állok neki. Felcsaptam:
Nagyon fáj
"Kivűl-belől
leselkedő halál elől,
(mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszít a muszáj is -
ezért ölel
minden ami asszonyra lel,
míg el nem fehérül a száj is..."
Várjunk csak! - kiálltottam fel magamban. Ez megvan CD-n, Latinovits előadásában! Már hallgattam régebben!
Így hát elő a CD, be a diszkmenbe és igen...hallgatom, s közben olvasom is. Micsoda vers! Hogy én erre eddig nem figyeltem fel! Többször visszajátszottam és elolvastam. Másnap magammal vittem az iskolába és unalmas előadások alatt elővettem és olvastam. Aztán mikor Dunaújvárosba utaztam a kutatásunkhoz diákokat toborozni, a buszon újra és újra elolvastam, hogy gyorsabban teljen az idő, ami ilyen kényelmetlen helyzetben bizony ólomlábakon jár.
Sok-sok nap telt így el, mire vettem a bátorságot, hogy magamban el is mondjam. Van ebben valami megfoghatatlan, valami plussz. Most nem csak erre a konkrét versre gondolok, hanem József Attila teljes költészetére. Egy plussz, ami másnál nincs meg.
Arany János: Tudjuk: Ő volt az a költő, akinek a legnagyobb volt a szókincse. Aki pont emiatt úgy tudta keverni és tálalni a szavakat, fogalmakat, hogy az ember csak sokadik olvasás után jött rá, hogy milyen hihetetlen tartalom húzódik meg mögötte.
"Öltözetjét rendbe hozza,
kendőjére fordít gondot,
szöghaját is megsímítja,
nehogy azt higyjék, megbomlott."
vagy
"...döbbenet által a szív ere fagy,
Lyányom ez ifjú gyilkosa vagy!..."
Ady Endre: Aki letért a forradalom és szabadságharc lerágott csonttá vált útjáról és új ösvényt tiport ki magának és az őt követő nyugatos nemzedékeknek. A szó szoros értelmében úttörő volt. Néhol pózolva és végtelen önzéssel, de ugyanakkor csodálatos, hátborzongató érzésvilágot tárt fel az olvasó számára. A lélek és a szív mélysége. A jóság, szeretet és önző híúság világa, ahol nincs mosoly, csak irónia, cinizmus és fájdalom.
Két példa. Ők gyakorolták rám a legnagyobb hatást a magyar lírában eddig. És most József Attila.
Nagyon fáj...
Hosszú időn keresztül töprengtem, hogy mi az a plusz, ami sem Adyban, sem Aranyban és más klasszisban nincs meg. Tverdota György irodalomtörténész, JA-kutató azt mondja, hogy az emberközelisége a válasz erre a kérdésemre. Igen, talán...de van benne valami más is. Valami más, ami bennem is megvan.
Nagyon fáj...
És egyszer egy szép napos őszi délelőtt az egyetem felé sétálva ráeszméltem. A szeretethiány. A szeretethiány, ami minden ember felé segítségért kiabál verseiben és az a végtelen szeretet, amit ezáltal táplál. Ez az, ami bennem József Attila.
Jó olvasni József Attilát.
|
