csak írok... így álmaimat boros kupára cserélném, de csak egy bögre víz áll mellettem, pontosabban előttem az asztalon -rendíthetetlenül...

nem tudom miért írom... semmi közötök... mégis vannak dolgok amiknek menni kell és csak akkor mehetnek, ha kiersztem őket, szóval kérlek nézzétek el, hogy lelki szemétládának használom/fogom használni ezt a helyet...

valami hiányzik... vagy a tündér, vagy a bor... aki esetleg olvasta a verseimet tudja miről beszélek... aki nem tudja az is értheti...

valami hiányzik...valószínűleg csak egy vetett ágy és egy kiadós reggeli, egy mosoly és néhány kedves szó... keveset alszom mostanában és a szavak kifogynak mire a kedvesség ideje elérkezne...

egy kérésem lenne... egy kérésem lenne azokhoz akiknek legalább egy halvány mosolyt varázsoltam valamilyen módon az arcára, azokhoz akiknek talán adott valamit az amit írtam: kérlek, gondoljatok rám néha... gondoljatok rám néha és mosolyodjatok el, mosolyogjatok rá a legközelebbi emberre, és mindannyiunk élete szebbé válik...  

és ha valaki imádkozna közületek - nem arra kérem, hogy értem imádkozzon - akkor kérlek, mielőtt végeznétek imáitokkal gondoljatok rám egy pillanatra...

lehet nevetni, lehet gúnyolódni... szabad a vásár, de ha csak egy valaki eggyel többször mosolyodik el azután, h ezt elolvasta, akkor nem volt hiábavaló a kérésem...

köszönöm, hogy rámszántátok az időtöket...