... mintha most csókolóznék elöszőr életemben, mintha most érintették volna ajkam elöszőr, mintha most elöszőr életemben simítanák bőröm és ölelnék testem ... ezzel a csókkal születtem meg! Mikor kinyitottam a szemem és ránéztem -  arra a férfira, akit csupán három órája ismertem - mosolyogtam és úgy éreztem teljes vagyok, és ezzel a teljességgel megtapasztalom a mindenség legnagyobb szerelmét. Nem akartam semmit mást csak ölelni, csókolni, hozzábújni, érezni az illatát, kényeztetni egész éjszaka ... és hogy soha ne érjen véget ez a csoda ... Mert ez a nyolcadik, a legnagyobb csoda, földöntúli, mindenekfeletti - úgy tekint rád, mint kisbaba ártatlan szeme minden újra és szépre csodálkozón. Mintha elvarázsolódtam volna, megnyugodtam és béke lett a szívemben, és ő az igazi, mert ragyogtam és ragyogtattam.

Nem tudtuk elengedni egymást, akkor úgy éreztem volna, elveszítem ... csak simogattam, csókoltam, ő viszonozta ... éreztem a szerelmet a levegőben! Éreztem, hogy élek, hogy szeretek és szeretnek, és éreztem, hogy nő vagyok, amit még senki mellett sem éreztem ennyire. Mindent amit csak lehetett kihoztunk egymásból; a gyengédséget, a szenvedélyt, a törődést, a megértést, az őszinteséget, és a legtisztább vágyat ami csak létezhet.

Elég volt egyszer belenéznem a szemébe, és láttam benne mindent, láttam ki ő, és milyen - nem kellett mondania, megismertem a lelkét a tekintetéből. Ebben láttam vesztem. Tudtam, hogy ez az egyetlen, hogy soha többet nem érzem majd ezt, és azt is tudtam, hogy elveszítem, mert láttam ...

Egymás karjaiba bújva aludtunk el és ébredtünk fel, annyira termeszetes volt mellette kelni, és jó reggelt puszit adni neki, megkérdezni, hogy aludt - csupa megszokott dolog, de vele még ez is különleges volt. Két órával késöbb búcsúztunk egymástól. Megcsókolt, és elhajtott ...