Mint említettem a zene, a táncosok kicsit jobbkedvre hangoltak, talán még beszélgetni is jobban esett.

Közben megérkezett a főigazgató, elmondta rövid (!) évzáró beszédét, de mielőtt mindenki elfutott volna a svédesen terített asztalokhoz, kihúztak a tombolás cetlikkel telített kalapból két számot, ugyanis a fődíjért meg kellett küzdeni, s egyik feladathoz a felkészülésre hagytak időt (a tombolasorsolás este 10-kor kezdődött – amit én nem akartam megvárni, semmiképpen… hm…!).

Biztos nem lehetett véletlen, hogy az egyik kihúzott, a szomszéd szobában dolgozó kolléganőm lett. Megadott szavakat beleszőve, újra kellett írni a Piroska és a farkas meséjét. Szegény még a vacsorájából is csak pár falatot evett, úgy belelendült, ugyanis az osztály minden tagja hozzájárult – ki többel, ki kevesebbel – a mese megírásához. Csak úgy röpködtek a fogalmak és szavak, aztán mivel elkezdődött a zene, melléülve, föléállva próbáltunk belebeszélni és beleolvasni a készülő műbe.

Nagyon szociális ízű mesét írtunk. Már a megadott szavak többsége is az ebben az ágazatban használatos kifejezések közül került ki (pl. szociális munkás, demens betegek foglalkoztatása, homoszexualitás), de beleszőttük az általunk felfedezett és felhalmozott szinte összes tévesen használt szakszót. Az osztály szokásává vált, kitekert, elírt, rosszul megfogalmazott szavak gyűjtögetése előadásokból, szakkönyvekből és szinte bárhonnan. Ezek közül aztán néhány ráíródik az egyik irodai előtérben lévő fali tükörre (időnként újra kell írni, mert a takarítónő, ő meg ugye takarít). Ilyenek kerültek bele, mint posztprevenció, kompotens (aminek a kompóthoz tulajdonképpen semmi köze), de belekerült valami bohókás műsorból a szocpolitilag is (pedig tudok én helyesen írni!).

Csak gyűltek- gyűltek a szavak, a történet kanyargott, mint a Tisza egykor, de csak nem akart befejeződni a történet.
A végén már többen mondogattuk, hogy hagyjuk már végre megdögölni azt a pokolfajzat farkast, mert sosem lesz vége a mesének, ráadásul a papír is elfogyott. Aztán a negyedik oldal végére sikeresen kinyiffant a farkas is.

Természetesen ekkorra már a fele nép táncolt, így mi is csatlakoztunk. Volt, aki csak több pohár bátorító után merészkedett a parkettára (na jó, nem közülünk).

Mivel a tombolasorsolás végére tették a fődíjak odaítélését (zsűri is volt!), képtelen voltam otthagyni az estét, mert érdekelt, hogy miként fogadja a közönség a történetünket – mert míg írtuk, mi nagyon jól szórakoztunk!

Nem is volt még teljesen éjfél, mire sorra kerültek a fődíjak is. Jó volt hallani a feltörő nevetéseket. Bár a másik történet (Hófehérke és a hét törpe) is jól sikerült, de azért a miénk győzött!

Ha sikerül megszerezni az átírt mesét, talán ide is felrakom...

Mégiscsak jól szórakoztam – bár ma alapos izomlázzal jártam a várost, de odase!