Azzal kezdődött, hogy éjszaka mindössze 4 órát aludtam, annyira köhögtem. Reggel alig támolyogtam, így a férjem vitte a gyerekeket az oviba. A lába már jobban van, így elmentek a busszal. Gondoltam, pihenek egy kicsit, délben meg majd alszom, de nem így történt.
Délelőtt volt egy kis dolgom a városban, közben pénzt is kaptam, így elindultam vásárolni. Vízilabdasapkát akartam venni a legnagyobb fiúnak. Összejártam a sportboltokat, de sehol nem volt, végül az uszodában azt mondták, hogy ilyen, mint vízilabdasapka nem kapható, ezt a csapatok szokták megrendelni. Közben találkoztam a védőnővel. Tulajdonképpen soha nem dolgozott azokban a körzetekben, ahol mi laktunk, de tíz éve jól ismerem. Született védőnő, aki pillanatok alatt felismeri a helyzetet, tanácsot tud adni, s mindezt úgy, hogy nem oktat ki. Most is elmondta, hogy mit hogy csináljak a gyerekekkel. Bár a válasz már megfogalmazódott bennem is, de ő megerősített ebben.
Visszamentem hát az egyik sportboltba és vettem két úszósapkát a lányoknak. Aztán Zsoltinak vettem rendes, felnőtt méretű paplant. Először lebányásztattam a legfelső polcról egyet a rövidáruboltban, aztán kiderült, túl nagy a 2X1 méteres, így egy másik stócból szedtek le egy kisebbet, ami belefér a már meglévő huzatjaimba. Ezután a nagyfiúnak akartam vásárolni egy márka nélküli úszónadrágot, de persze nem kaptam sehol. Ilyenkor a kínaik már nem tartanak, a márkásak meg túl sokba kerülnek. Végül kaptam egyet a legutolsó kínaiban, kicsit kicsi lett ugyan, de ez nem az a vacak dzsörzé, ez JERSEY! :) Nem sokáig húzza, úgy hiszem. Láttam esernyőt is, azt is vettem neki.
Mire hazaértem, sehol senki. Kiderült, hogy Zsuzsit hazaküldték az óvodából, mert köhögött és belázasodott. Így egy óra múlva indultunk vissza. Vettünk közben csizmát is. Az orvosnál rengetegen voltak, ismét találkoztunk a védőnővel is, meg Böbi volt osztálytársnőjével, akik kiköltöztek falura és onnan járnak vissza a gyermekorvoshoz. Az oviban mondták, hogy Zsolti is köhög, így ismét vissza kellett menni az orvoshoz. Az asszisztensnő először azt hitte, rosszul lát, hogy újra a váróban vagyunk. A héten már nem mehetnek oviba, így nekik már kitört a téli szünet.
Otthon persze a gyerekek nem örültek semminek, Böbi egy plüss párnát nézett ki magának a MOL kútnál, neki az kellett volna, de juszt se fogom megvenni, rengeteg plüss vackunk van, és csak taposunk rajta.
Aztán még vissza kellett menni a gyógyszertárba. Szerencsére egész olcsón megúsztam. Csak a városközpontban tudok ilyesmit venni, mert a közeli patika hol zárva van, hol nyitva, mert valami anyagi gondjuk lehet. Hazafelé ismét találkoztam a védőnővel.
A mosógép-ügy is megoldódott. Azután, hogy elromlott az automata, az utcán találkoztam az egyik ismerősömmel, kérdeztem, nincs-e felesleges centrifugája kölcsön. Ott volt vele a kolléganője - szintén védőnő -, aki másnap felcsöngetett, hogy van egy neki, el is vittem ajándékba. Közben akit megkérdeztem, annak is lett volna, de kettőre már igazán nincs szükségem. Aztán egy barátnőm révén kaptam egy hagyományos mosógépet is egy ismeretlen asszonytól. El kellett érte menni kocsival, szerencsére egy ismerősöm elhozta. El is neveztem a gépet Katyusának, mert elég nagy hangja van, de azért Gabi édesdeden tud aludni mellette. Már csak az automatát kéne valakire rásózni, mert az összes helyet elfoglalja a fürdőszobában. |
