| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
CSALÁDI ARCKÉPCSARNOK Ideje:: 12-15-2004 @ 04:27 pm |
|
|
|
|
| Ülök a számítógép előtt, bámulom a monitort, és megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Először is azt kell eldöntenem, hogy miről írjak. Azt hiszem, hogy most a nagyapámról fogok írni.
Mint írtam volt, tizenketten voltak testvérek, és a szomszéd faluban, Deménden éltek. A család itt maradt része máig Deménden él.
Nagyapám egy ikerpárnak volt az egyik fele, és gyakran nosztalgiázott a gyerekkoráról. Most sajnálom igazán, hogy akkor nem figyeltem jobban, pedig akkor is szerettem a történeteit, de már nagyon keveset tudok belőlük felidézni. Vagy, amikor a háborús történeteit mesélte. Az orosz fronton volt katona, és a történeteit úgy tudta mesélni, hogy még Svejk is megirigyelhette volna. A háborúnak is a derűs oldalát mesélte el, pedig hát biztosan ő is átélt szörnyű dolgokat/úgy tudom, hogy a lábán komolyan megsérült, és hónapokat töltött Sopronban, hadikórházban, amikoris még egy bombázást is túlélt/. Azt hiszem, ez a derű is hozzájárult, hogy túlélte a háborút, és visszajött.
Nem tudom, észrevettétek e, hogy a derűs és optimista beállítottságú emberek könnyebben kilábalnak az élet súlyos helyzeteiből, és bár nem olvasok orvosi statisztikákat, de szerintem ők kevesebbet is betegeskednek, hiszen az már orvosilag is bizonyított, hogy a beteg gyógyulása nagyban függ a lelkiállapottól. Hál istennek, én is örököltem nagyapám természetét.
A háború után Prágában kezdett dolgozni, és szerintem ez is az oka, hogy az ő családja átvészelte azokat az időket, amikor az itteni magyarságnak...hát nem volt valami jó a helyzete.
Mióta az eszemet tudom, mindig is volt benne valami derűs jovialitás, paraszti furfang, amivel még a legnehezebb időket is maradandó sérülések nélkül átvészelje. Sose láttam igazán haragosnak, talán ezért is szerettem őt annyira. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-15-2004 @ 04:27 pm
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 12-15-2004 @ 05:49 pm)
Comment: Az én nagyapám mindig azt mesélte gyerekkoromban, hogy afrikai oroszlánvadász volt, és amikor az oroszlán tátotta a száját, ő belenyúlt, és kifordította az állatot. Meg hogy elkártyázta a királyságát. (Ugyanis Király volt a vezetékneve.) Apai nagymamám történeteiből viszont sokra emlékszem. |
|
|
|
|
|
