akkor is, ha egyedül maradok, és akkor is, ha a feje tetejére áll a világ - mert a feje tetejére ált -, és akkor is, ha megszakadok...

akkor is... én, csak Én maradok...

naponta próbára tesz az élet... évek óta kergetőzünk és mindketten egymás hibáját lesünk, de a megszokottól eltérően, most nem én vagyok a vadász... rég kezdődött... Karácsony volt... azóta nincs Karácsonyom és minden évben azért imádkozom, hogy majd egyszer - talán jövőben, talán azután... - legyen... idén sem lesz... tavaly sem volt... (ezt egyáltalán "ly"-nal írják?) tavaly tanultam meg: annyira szép és bensőséges a Karácsonyod amennyire készülsz rá... nem készültem... lemaradtam a készülésről, és egyszer csak ott állt az ajtóban... kopott, rongyos, megtépett Karácsonyom... Valaki évek óta nem tud megszületni a lelkemben, pedig a vajúdás már régóta tart...

Idén a kórházban készülhetek a Karácsonyra... és minél inkább felnőtté válok, annál inkább elvesztem mindazt amiben hiszek, amiben hittem... de ha el is vesztem, kitartok az emléke mellett... mert csak egy kincse van az embernek: a hite...

"akkor is, ha egyedül maradok..."