Halogén Micike, mint már írta, kapcsolatokat épít, ápol. Gyereket nevel, aki éppen akkor nyivákol, amikor egy lét-elem előbújik a szürkeállományából, de nem haragudhat rá. Senkire. Hiszen ő Halogén Micike. A befogadó és teremtő erő, egyszerre, egy anyajegy nőtt időközben az ujjpercemre, a mutatóujjamon az a folt mutatja, hogy mi lesz, mi volt, és hogy ez az év Micikének biztosan hoz valamit, mert mindenkinek hoz, miért éppen ő maradna ki az ajándékosztáskor, a Juppiter-együttállásból?
Egy ingyenes asztrológiai jelentés szerint, melyet persze az együgyű Micike szentírásnak hitt, ez jön ki. Hogy a teremtő erő a mutatóujjún felszabadul, kibontakozik, s egymás nyakába borul az egyértelmű együgyűség és a világ összes tudása. Jól megférnek majd egy fiatal testben, felváltva.

Halogén Micike is készül az ünnepre. De nem lelkiekben, ahhoz nincsen kedve. Csak a nagymosás, takarítás, porszívó (sárkány- így hívja a kis lurkó), a járóka alatt a megmaradt kenyér-piskótadarabok jelzik csak, nem való mindenhol ott-levő gondoskodó anyának. A pszichiátere azt mondta a férjének: "Hát, nem irigylem: három gyereket kell nevelnie." Talán igaza volt. Nem növök fel sose...