Holnap lesz az adventi szeretetvendégség, ebből az alkalomból a gyerekek minden évben adnak műsort. Előbb az ovisok, majd az iskolások. Minden hittancsoport készül valamivel.

Az idén az ovisok egy kis versikét mondanak, ami úgy kezdődik, hogy "Mária és férje József". Közben mutogatni is kell nekik, amit mondanak. Mindenki nagyon ügyes volt, egyedül Zsoltika nem tudta igazán mutogatni, de a szöveget mondta szépen. Zsuzsi tanította be, a nagycsoportos óvodás. Az idén megtanult olvasni magától, így szerencsére nem nekem kellett ezzel foglalkozni. Örültem neki, Zsuzsi igazi anyatípus, most is terelgette az öccsét.

Majd egy kis jelenet lesz, próza és ének, a két lány angyalnak öltözik. Nagyon egyszerű jelmezük lesz: egy nagy lepedőt körbetekernek rajtuk, egy kisebbet rátűznek, ez lesz a szárny, és egy arany pánttal fogják le a hajukat. Nagyon szépek, sajnálom, hogy nem tudom őket lefényképezni. Ők szépen mondták a szerepüket, de még nem tudják igazán a gyerekek, mikor kell kimenni a színpadra. Most próbáltak először, és még holnap délelőtt, aztán délután a műsor.

Nagyon kedves alkalom szokott ez lenni, olyankor összegyűlik a gyülekezet sok tagja, hoznak süteményt és üdítőt. Összetartó társaság ez, családtagjaimnak érzem őket. Jó velük lenni.