A karácsonyi műsor jól sikerült. A jelmezhez a cipő beszerzése volt gond, ugyanis fehérben csak papucsuk volt, az ünnepi szandáljuk fekete, így fehér tornacipőben léptek fel a lányok. Aranyosak voltak, egész jól mentek a produkciók, mindenki tudta, mikor kell bejönnie. Az ovisok verse és a színdarab elég gyengén megírt szöveg volt, de azt a célt, hogy a kicsiket közelebb vigye a Karácsony igazi tartalmához, elérte.

Ami csalódás volt számomra az az, hogy csak feleannyi ember gyűlt össze, mint az előző években.

Az énekkar is fellépett és egy testvérpár, akik egy szép novellát olvastak fel. Egy idős néniről szólt, akinek 5-6 gyermeke volt, de már egy kivételével mind meghalt. A lánya nem törődött vele, és így ünnep előtt elment, hogy felhívja telefonon. Taxival vitette el magát a postáig, boldog volt, hogy hallhatta a lánya hangját, de hazafelé menet megtámadták, és emiatt baleset érte és kórházba került. A taxis elment meglátogatni. Nagyon szép kis novella volt, ez tetszett az ünnepségben a legjobban.

Zsoltika a végén már türelmetlenkedett:
-Mikor hagyják már abba? Mikor eszünk? - folyton ezt kérdezgette.

Hamar elment mindenki, egész korán hazaértünk.

Tegnap tábor volt a gyerekeknek. Még reggel a postán kezdtük a napot, rengetegen voltak. Jött egy idősebb hölgy, akit a templomból ismerek, most nagyon beteg. Én képeslapokat akartam feladni, ő csak egy levelet. Hosszú sor állt, odaköszönt nekem, én meg féltem a mögöttem állóktól, hogy megszólnak, ha felajánlom neki, hogy elém jöhet, így nem szóltam semmit. Aztán bántott a dolog, mert láthatóan rosszul érezte magát, így felajánlottam, hogy kiállom helyette a sort, de ő nem engedte, mert látta a gyerekeim türelmetlenségét. Bántott a dolog.

A táborba 41 gyerek jött el. Bibliai történeteket, énekeket tanultak, és karácsonyi díszeket csináltak. Zsolti itthon el is énekelte az egyik dalt:
"Ó vigyázz, kicsi fül, mit beszélsz,
ó vigyázz kicsi száj, mit fülelsz!"
A dal ugyan nem egészen így van, de az a lényeg, hogy jól érezték magukat, és sok mindent tanultak a gyerekek.