Nem lehettem több 10-12 évesnél, amikor előszor olvastam el egy könyvet "önszántamból". Burroughs egyik Tarzan könyve volt, és ráébredtem, hogy az ember fantáziája sokkal színesebb, mint bármelyik film.

A szüleim igen sokat olvastak, és rengeteg műfaj írásai megtalálhatóak voltak otthoni kis könyvtárukban, de a legtöbb fantasy és sci-fi regényekből sorakozott a polcon, és így az én sorsom is eldőlt. Nem mintha bármikor is meghatározták volna, hogy milyen témában olvashatok, csak egyszerűen a következő könyv, amibe belekezdtem, egy fantasy regény lett. Nem csalódtam a műfajban. A fantasy elkápráztatott színes világával, amely a fantázia szülte lényeket, világokat, örökérvényű kérdéseket, érzéseket, és letűnt korok hangulatát foglal magába és gyúr össze változatos, és általában élvezetes olvasmánnyá. Persze ott volt még a science-fiction is, ami tudományos tényeivel, elgondolkodtató felvetéseivel, érdekes elméleteivel remekül kiegészítette fantasy olvasmányaimat, és a másik kedvencemmé vált.

Nagy álmom volt, hogy egyszer én is írjak...bármit. Egy regényt, egy novellát...valamit, ahol én alakíthatom a dolgokat, ahol összegyűjthetem, és írásba foglalhatom az eddig olvasott nekem tetsző elemeket, és ahol elkerülhetem azokat a dolgokat, amiket negatívumként értékeltem egyes művekben. Egyszer, még gimnazistaként megpróbáltam, de úgy éreztem, hogy az eredmény a legkevésbé sem elégít ki. Megvoltak az ötleteim, és a kellő érzelmi töltés is, de nem sikerült írásban úgy kifejeznem magam, ahogyan szerettem volna.

Egy időre félretettem az írás ötletét, és folytattam tanulmányaimat. Aztán már egyetemistaként újra rámtört a láz. Volt néhány jónak tűnő ötletem, amit úgy éreztem le kellet írnom...és megtettem. Többször átolvastam, és úgy éreztem, jó úton haladok. Messze nem voltam teljesen elégedett magammal, de az eredmény már sokkal közelebb állt ahhoz, amit elképzeltem.

Az első novellám felraktam néhány internetes oldalra, és a kritikák arra bíztattak, hogy érdemes folytatni az írást. Persze tudtam, hogy rengeteget kell még csiszolni a képességeimen, és még sokat kell tanulnom, de könnyebb volt úgy, hogy láttam, érdemes folytatni, amit elkezdtem.