A 2003-2004-es tanévben jól teljesítettem, saját várakozásaimat is sikerült felülmúlni, ami sajnos a 2004-05-ös év eddigi szakaszáról egyáltalán nem mondható el. A nyáron minden megváltozott. Számoltam a napokat, hogy újra iskolába mehessek. Erre már tíz éve, 1994 nyara óta nem volt példa, utoljára akkor vártam a tanévkezdést, mint leendő elsős. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az, ami ennyire az iskolához köt, mire sikerült rájönnöm, hogy nem mi, sokkal inkább ki hiányzik. Két év telt el azóta, hogy utoljára hasonló érzésekkel gondoltam valakire, ezúttal azonban minden más volt...

Az általános iskola annak idején biztos pontja volt az életemnek, állandóságot biztosított számomra még két évvel a ballagásom után is. Aztán a nyáron eltűnt a lábam elől ez a biztos alap, mondhatjuk kilométerekkel a föld felett jártam, és emiatt bizony néha igen nagyokat estem, ráadásul fejjel a betonra, ahogy azt kell. Az elmúlt négy hónapban megjártam a poklok poklát, igaz hosszú órákat tölthettem a Mennyország kapujában is.

Ez a lány - amellett, hogy puszta létezésével szebbé tette az életemet - teljesen elbizonytalanított, remek érzéke van ahhoz, hogy a legapróbb biztos pontot is megszűntesse az életemben. Megtanított rá, hogy az életben semmi sem biztos, az sem állandó, ami most annak tűnik.

Rájöttem, hogy barát és ellenség között igen kicsi a különbség, csak egy vékony fátyol választja el a kettőt, amin minden irányból könnyű az átjárás. Megtanultam, hogy az emberi lélek túl bonyolult ahhoz, hogy akár csak megpróbáljam megfejteni a működését, különösen ha a sajátomról van szó :)

Összességében tehát egy nehéz, de szép éven vagyok túl, és némi kétséggel a szívemben, de elszántan várom a 2005-ös esztendő kihívásait. Tudom, ez az év nehezebb lesz az összes eddignél, és ez nem csak a sulira vonatkozik.Még nem tudom mit tartogat nekem, de ideje lenne a kezembe venni az irányítást.

Reményekkel és félelmekkel tele várom tehát a péntek éjfélt, hogy elkezdődjn életem immár tizennyolcadik szezonja.