A minap (persze, nem a minap, hanem tegnap, vagy tegnapelőtt, de még inkább holnap, „ha ma lesz a holnap tegnapja” D. Rózsi örökbecsűje, ha valaki nem tudná) a romok között tengtem-lengtem kuthásztam, turkáltam, böngésztem - de ezek igazi romok, valóságosak, nem olyan jelképesek, szimbolikusak, mint a Portásé (lásd: lent, jó lent)-, amikor a tégla, a vakolat és miegyebek alatt, megláttam egy íróasztalt. Az egyik fiókja, mint halott nyelve lógott ki, és... nicsak, egy füzet, egy spirálfüzet, rajta vinyetta, azon írás, hogy aszongya: NAP...LÓM.
Tehát egy Napló! Mily érdekes! Vajh kié lehet? Beleolvasok... egy portásé! Rögtön kiderült számomra, hogy inkább amolyan emlékiratok ezek, a Romfelügyelő emlékiratai. Úgy döntöttem nyilvánosságra bocsátom. Kicsit átfésültem, stilizáltam, néha kihagytam ezt-azt, megjegyzésekkel láttam el ( mivel a jóember elég gyakran használt zárójeleket, a saját megjegyzéseimet ilyen: <> jelek közé tettem). Most már csak egy jó cím kéne neki, mert az, hogy Naplóm, az olyan szimpla, meg ciki is. Adta volna magát a Romfelügyelő, de valahogy ismerősnek tűnt. Utánanéztem, nem-e foglalt már az a cím. De bizony! Akkor legyen a Romportás, vagy még inkább: Romporta. Ez az! Rövid, tömör, kifejező, hasonló alkatú betűk szerencsés találkozása; tökéletes.
Viszont akadt még egy probléma. Az írás ugyan emlékirat jellegű, de egyben naplószerű is, ezért előfordulnak benne aktualitások is. De ha, mint naplót (blogot) közlöm, az aktualitások érvényüket vesztik. Ezért úgy döntöttem, hogy ahol aktualitások vannak, ott keményebben belemászok, vagyis az akkori aktualitásokat, amelyek már nem is azok, maiakra, vagyis primőrökre cserélem, de megtartom a Portás nézőpontját, felfogását, szemléletét.
Viszont így előfordulhat, hogy az olvasók azonosítanak (mintegy önkéntelenül is) a Portással. Kínos... roppant kínos. Ezért most és ezennel kijelentem, egyszer és mindenkorra: A PORTÁS NEM ÉN VAGYOK!!!
Tehát következzenek most, minden egyéb mellébeszélést megelőzendő, egy portás emlékiratai, amelyek... ah, minő véletlen, egy szilveszteri napon kezdődnek, egy régi-régi szilveszteri napon...
*
Portás vagyok a romokon. A romportás... Már napokkal ezelőtt elhatároztam, hogyha hozzálátok ehhez a naplóíráshoz, ez lesz az első mondatom. Valahol olvastam, milyen lényeges egy jó első mondat. Szerintem ez jó első mondat. <beképzelt> Adja magát a tovább írásra. A romportás? Az meg mi a szösz? Romok? Miféle romok? Mért van porta a romokon? Nem valami csalafintaság ez? Valami szimbolikus izé? Erre a válaszom: De, de! Vagyis inkább: Is, is! A romok egykor valódi romok voltak, szép, szabályos romok. De hát a portás azért portás, hogy transzponáljon! A romokból lassan irattárak lesznek mindenütt a világon. Az irattárak viszont zárhatóak. És jól le is zárják őket. Oda már nem kell portás. Úgyhogy meg is szűnünk nemsokára. A nagy vaskaput (és a kicsit is) nemsokára kicserélik egy olyan elektromosra, egy mágneskártyásra, fölé pedig ipari kamerát helyeznek. Azokon fogják nézni a biztonsági őrök, hogy ki az aki itt be akar jönni. A biztonsági őröket mihelyettünk, vagyis a portások helyett fogják felvenni. Sokkal többet, igaz, nem kell nekik fizetni, mint a portásoknak, viszont a Vállalat elmondhatja: saját biztonsági őrei vannak. Ez most nagyon trendi. A biztonsági őr. Igaz, semmi szükség rájuk, mert az egész Vállalat rá van kötve a Rendőrségre, közvetlen riasztásra, de hát az egyik fejesnek a Vállalatnál van egy Biztonsági őr vállalkozása (mellékesben), úgyhogy itt biztonsági őrök lesznek, ha fene fenét eszik, akkor is.
Tehát lóg a fejünk felett a mágneskártyás kapu, mint Demoklész kardja <képzavar> de egyelőre még nincs rá pénze a Vállalatnak. (A Vállalatot azért írom nagybetűvel, mert ez egy jelképes vállalat, mindenki vállalata, hasonlóan, mint a mindenki karácsonyfája, vagy Adynál: Élet, Pénz, Boldogság, Szerelem, Moloch. Ja, az utolsó Ginsbergnél!) Persze ez nem igaz. Lett volna már rá pénz, de akkor miből lett volna a Főnököknek az évvégi búsás jutalom? Amit szétosztottak maguk között. Na, na? Na azért! Nem olyan egyszerű az, mint ahogy egy egyszerű portás gondolja!
Az egyszerű portás csak portáskodjon a romokon, vagy írjon. (Kösz a jótanácsot. Már írok is.)
Ja, azt elfelejtettem eddig említeni <modoros>, hogy ma szilveszter van. Meg a szempontokat is. Már ami a naplóírást illeti. Mivel nem tudhatom mi lesz e napló sorsa ( a naplók sorsa meglehetősen bizonytalan, Lásd: Anna Frank) <honnan tud erről ez a portás?>, ki, netán kik, és hol olvassák majd, ezért elhatároztam, hogy nem leszek őszinte; magamat idealizálni fogom, szebbnek és okosabbnak fogom beállítani, mint az a valóságban van, viszont minden egyéb dologban kőkemény realista leszek. <hát nem megható?!>
Ez volt az első szempont. A következőkről, és a szilveszteri eseményekről (nem lesz benne köszönet) majd holnap számolok be. <jaj, majd meg halok a kíváncsiságtól!> |
