| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Romporta 3. Ideje:: 01-07-2005 @ 12:29 pm |
|
|
|
|
Azért nem lehet mindig csak cicázni. (Cicózni.) Azért fel kéne itten építeni valamit. Valami szimbolikusat, valami metaforikusat, vagy mi a rosseb. Valami példa értékűt. Valamit, amiből levonhatjuk a következtetéseket; valamit, amiben tanulság is van, nem csak tanúság; ami megkönnyíti lábunkat, amikor felfutunk az egyedi völgyéből az általános magaslatára... vagyis el kell mondanom, hogy nem mindig volt ilyen csendes itt az élet. Az ám! Mert valamikor itten nagy volt a nyizsi-nyüzsi. Ugyanis itt állomásozott az Üzemegység. Az Üzemegység olyan teremtménye a Nagy Organizátornak, amely állandóan jön-megy, nyizseg-nyüzsög; soha nem tud megmaradni a fenekén. De még akkoriban mi se a romportások voltunk, hanem mi voltunk az Irányítók. Na jó, ez egy kicsit túlzás: dízspácserek voltunk – magyarul: diszpécserek. Ja. Meg volt nekünk ilyen izénk... komputerünk, nyomtatóval. Méghozzá belebeszélős. Az ideges ügyfél belebeszélte a kínját a komputerbe vagy benyomta az egyes gombot ha a kezelőnek szerette volna elmondani a kínját. Rendszerint ez történt, mert az ideges ügyfelek nem szívesen beszélnek bele egy komputerbe. Na, akkor mi, a kezelők, hozzáláttunk, hogy valahogy kiszedjük az ideges ügyfélből, hogy mi is a kínja. Ha ez nagy nehezen sikerült, akkor csináltunk erről egy feljegyzést (ezért volt a nyomtató) és odaadtuk az Üzemegységnek. Ő már toporogva várta ezt és hanyatt-homlok kinyüzsögött a helyszínre. A helyszínen lázas tevékenységbe kezdett, mintha az élete függne ettől: lezárt, kizárt, elterelt, gödröt ásott, lereszelt. Csonkolt, boncolt és korongolt. Hammerelt és fűrészelt. Közben mindig szivattyúzott. Csavart húzott és engedett. Gumit nyúzott és beillesztett. Közben meg állandóan szivattyúzott. Domborított, megszorított, tekert, csavart, vakart, kapart, dugózott, tömített és rögzített. Közben mindig szivattyúzott. Betemetett, ülepített. Elkerített, elvonult. Másnap ugyanott, ugyanezt újra megcsinálta, mert valamit mindig elszúrt. Valamiben mindig tévedett. Tehát minden kezdődött elölről: még idegesebb ügyfél, sipítozás, sápítozás, nyomtatózás és jött a tettre kész Üzemegység.
Na, ennek szakadt vége egyszercsak. Persze nem olyan egyszercsak, olyan hirtelenül, ahogy most mondom. Hosszú éveken át folyt a susmus, a szóbeszéd, hogy majd lesz egyszercsak. Hittük is, meg nem is. Hogy majd kipaterolva lesz innen az Üzemegység. Csakhogy ahhoz pénz kellett, pénz, hogy a város másik végén létrehozzanak egy másik Üzemegységet. Amibe ez beleköltözhetne. De még ez sem lett volna elég. Kellett hozzá egy új Főnök. Egy új Főnök, egy új seprővel. Aki az egész nyizsgő-nyüzsgő bagázst innen kisöpri. Egy fiatal, agilis új Főnök, kezében a söprővel és akinek, kisujjában van az Átszervezés tudománya. És akinek az Átszervezés a fixa ideája, az át is szervez. Ha törik, ha szakad. Nem számít, hogy evvel mindenkinek rosszabb lesz, egy nagycsomó pénzbe kerül, lényeg, hogy minden változzék meg. Ami eddig itt volt, az legyen máshol. Aki eddig ez és ez volt, most valahol, máshol más legyen.
És mindez be is következett.
Egy „szép” napon az Üzemegység hóna alá kapta sebes lábait, s eltakarodott. Ami mozdítható volt, azt felpakolt, gázra lépett, elporzott. Ami itt maradt - na, azok a romok. Bíztunk benne, hogy mi is megyünk vele, és ott leszünk neki díszpácserek, de nem így lett. Mert az új Főnök (aki, mint tudjuk jól seper) mást akart. Azt, hogy pontosan mit is akart, Ő se tudta, de mindenképpen átszervezni akart. Mert eddig mi volt? Az volt, hogy mindenki a helyén volt. Az irodisták irodáztak (kávét főztek, aktát nyálaztak), a gépészek gépészkedtek, a raktárosok raktéroztak, a rublikások rublikoltak, a karbantartók karban tartottak, az ügyelet ügyelt, a nyúl fülelt, mi meg a komputerünkön hallgatóztuk az ideges ügyfeleket.
És eztán mi lett? Egy nagy szar. Az lett. A gépészek lettek az új díszpácserek, az ügyelet amblokk hazament, szóval minden más lett, csak az irodisták tették ugyanazt: kávét főztek és aktát nyálaztak.
Mi meg itt maradtunk romportásnak.
Holnap innen folytatom.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-07-2005 @ 12:29 pm
| Hozzászóló: ukume (Ideje: 01-07-2005 @ 10:07 pm)
Comment: A változás jó dolog. Az állandóság jó dolog. Az élet meg csupa ellentmondás... Nehéz lehet romportásnak lenni:) |
|
|
|
|
|
