Ülök a gép előtt, s olvaslak benneteket. Itt - ott megjegyzéseket fűzök, mert röpke gondolatok azok, amit megihlettek bennem. S közben rájövök, szinte némely válaszom, önálló blog is lehetne. Mégis, valahogy blogot ritkán írok.

Nem tudok oly szépeket, mint Ti...

Én, csak ülök a gép előtt, nézem a napot, mely besüt és fénnyel árassza el lelkem. Ez az én világom, a nap, a fény, az élet.

S csak ülök a gép előtt, lógom az időt, de jól esik, lelkem kicsit szabad....

S ülök a gép előtt, de már mennem kell, vár a munka, a család...

Ennyi volt, s már nem ülök a gép előtt....

Hát elég nagy marhaság ez az egész...