Azt se tudom hol kezdjem. :) Ezer éve nem írtam megint, pedig olyan sok minden eszembe jutott közben, de valahogy bent ragadt. Na meg nagy úr a lustaság, mintha téli álmot aludtam volna. Pedig igazi havat nem is láttam. :(

Nemrég még olyan sötéten láttam mindent, hogy azt hittem nincs kiút. Birka főnök, otthoni depi és társai... amikor végre végre felvillant egy új munkahely a láthatáron, és végre vége az egész napos otthon ücsörgésnek és nem érzem magam feleslegesnek végre. Ez a sok végre... Első rendes munkahelyként elég érdekes 8 órát végigdolgozgatni, de azt hiszem tetszeni fog. És nem utolsó sorban mindenki nagyon rendes, jó a légkör. Mondjuk most meg az a furcsa, hogy nem vagyok otthon. Nem nyaggat nagymami, hogy boltolni kell már megint, nem lesem fél öt után az órát, hogy jajj mikor jön már Joci haza. És olyan jó átölelni, mikor munkából hazaérek. :) Eddig is jó volt, de mintha most még jobb lenne, el se engedném soha de soha. És lehet hogy korai még, de elkezdtem álmodozni a saját házunkról. :) Igaz ő mindig azt mondja, hogy éhenhalnánk, de a pizzásokat jól eltartanánk. :) Következő alkalomra mondjuk megpróbálok rendesen fogalmazni is, de x óra munka után agyilag kicsit alacsonyabban van az ember mint kéne, ezt még meg kell szokni. :)

Azt hiszem most már csak apuért kell aggódni hogy jobban legyen és újra kisüt a nap. :) juhhúú