Legnagyobb szórakozásom irodalmi estekre járni. Ez az egyetlen alkalom, átlagosan kéthavonta egyszer, mikor elmehetek a gyerekek nélkül egyedül. (Meg mikor nagymamámat látogatom az elfekvőben, de ez most mellékes.)

Szeretek ezekre az estekre járni, mert érdekelnek a környékbeli költők-írók. Általában ugyanoda szoktam menni, de most egy könyvesbolt kirakatában láttam meg egy meghívót, ami ma este 6 órára szólt a művelődési házba. Ott még csak egyszer voltam. Egy antológiát akartak bemutatni, megyei és szomszéd megyei profi költők versei vannak benne.

Csak fél órával előbb tudtam elindulni, mert a férjem elfelejtette, hogy kimozdulni készülök, így későn érkezett. Azért úgy számoltam, kb. 5 perccel előbb odaérek. Így is lett, felmentem az emeletre, a bemutató már javában folyt. Az egyik helyi TV-s ismerősöm ott ült, ő mondta, hogy elkezdődött. Már nem mertem bemenni, így csak az ajtóban álldogáltam. 5 perc múlva be is fejezték a könyv bemutatását, majd rátértek a versekre.

Egy idős előadóművész hatalmas pátosszal a maga öblös hangján nekikezdett. Gondoltam magamban, micsoda vacak költemények. Aztán mikor egyik kedvenc költőm verse került sorra, akkor jöttem rá, hogy nem a művek rosszak, az előadásuk rettenetes. Egyszerűen nem értettem meg az írások lényegét, nagyon hiányzott, hogy nem tudtam őket elolvasni. Aztán kurtán-furcsán véget is ért az est. Ekkor mondta az ismerősöm, aki végig kint ült, hogy ugyan hatra volt meghirdetve a program, már 5-kor elkezdték. Az is kiderült, hogy félig-meddig zárt körű volt a rendezvény, de akkor miért volt kitéve a meghívó a kirakatba?

Döbbenetes, hogy egy megyeszékhelyen egy antológia bemutatására mindössze 13-an gyűlnek össze.