| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
hó-blog Ideje:: 02-03-2005 @ 09:57 pm |
|
|
|
|
tegnap esett a hó.
csukott szemmel, mosolyogva mentem az utcán, lassan lépve, hogy a lábammal kitapogathassam a járda szélén lévő hókupacot. a szememre, a szempilámra hulló hópelyhek csiklandoztak, és amikor elolvadtak, úgy folytak végig az arcomon, mint a könnnyek. mégis valami furcsa boldogságban úsztam... egy fél óráig nem kellett semmire gondolnom... csak éreztem, hogy a hó puhán, és melegen (!) körülvesz, lágya beborít, és megvéd mindentől... a hidegtől, a hangoktól, a szagoktól, az éles fényektől, és ahogy beborít, szinte elringat. olyan különös érzés volt ez a gonodlatnélküliség... bár előfordult mostanában, hogy nem gondoltam semmire, vagy méginkább megpróbáltam semmire nem gondolni. olyankor az ember menekül. a gondok elől, a feladatok elől, vagy egy kép, egy kedves emlék elől.
ami most a leginkább elfoglalja a gondolataimat: hová menjek továbbtanulni... nehéz kérdés. ennek ellenére be kell valljam, magamnak is, hgoy messze nem ez az, ami ténylegesen foglalkoztat. ha bármi más felmerül bennem, egy idő után, szinte bűntudatból ezen kezdek gondolkodni. de nagyjábó csak ilyenkor. talán ezért nem jutottma még semmire...
és hogy mire gondolok közben? a családomra, az értelmetlen veszekedésekre, a kint csöndben hulló hóra, az elmúlt nyári napokra, arra, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, arról ábrándozom, hogy hogyan küzdenék egy albérletben a mindennapok robinsonjaként. hogy már csak 1-2-3 nap, és megyek kávézni, hogy apának odaadtam az egyik írásomat kinyomtatva, és csak utána jöttem rá, hogy azt írtam benne, "most rágyújthatnék..." és nem tudom mit fog szólni, és nagyon nagyon sokszor eszembe jut ő. 3 hónapja, és egy hete, hogy szakítottunk, ha jól számolok. bár matekból csak négyes lettem. "csak". pedig régen szerettem. szóval már rég volt ez az egész. szép volt, rég volt, talán igaz se volt... nem tudom. és talán nem is azt szeretném, hogy most újra itt legyen, hanem inkább a múltba vágyom vissza. és nem is azért, hogy rendbehozzak mindent, hanem csak hogy újra éljem azokat a perceket, amiket akkor nem vettem észre. mondjuk éppen az volt a szép bennük. talán minden jó úgy, ahogy van. csak egy kicsit magyános vagyok. van ez így... mondjuk nem az a baj, hogy egyedül vagyok, hanem hogy nem fogadom el ezt, hogy görcsösen kapaszkodom az álmaimba, a vágyaimba, ahelyett, hogy tanulnék például. mennyivel jobb lenne mindenkinek, nem?
szeretni szeretnék. és persze improvizálni. ez nem új. egy zongorán improvizálni egy kicsit olyan talán, mint szeretni. csak te tudod, hogy mi az, ami a következő másodpercben kibuggyan az ujjad hegyéből, vagy a szívedből...
az ablakom alatta fán van egy madáretető. tengelicék járnak ide. bűbájos kis piros fejük van. gyönyörű madarak. néha irigylem őket azért, mert tudnak szállni. aztán mindig rájövök, hogy időm nagy részét én is a felhők fölött töltöm velük együtt...
ha becsuom a szemem, egy mosoly kísért, egy szó visszahangzik a fülemben. nem is szó, csak a hang, a magassága, a lassú csend, amiből megformálódik, és az utórezgések, amiket bennem kelt, mielőtt elhal a levegőben szerteszét lebegve.
csukott szemmel minden más. a világ elkezd hangokból állni. meg fényből, és sötétből. és az embernek eszébe jutnak olyan apró részletek, amikről ezt hitte, sohasem figyelte meg, és kiderül, hogy mégis ott hever valahol apró élményként elraktározva gondosan.
mit írhatnék? félek. nem a jövőtől, nem a döntédtől, nem magamtól. foglamam sincs, mitől félek. de azt sajnos nme mondhatom, hogy csak a félelemtől félek. bár sokan vanak így...
talán be kéne fejezzem. a párnám és a takaróm hamarosan nyugtalankodni fog, ha nem megyek aludni.
eddig álmodoztam. most talán megyek aludni
jó éjszakát
2005.02.01
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-03-2005 @ 09:57 pm
| Hozzászóló: fenyesi (Ideje: 02-04-2005 @ 07:12 am)
Comment: Kedves Kaboca!
Hihetetlen, hogy érzések, gondolatok mennyire időtlenek, és nem fköthetők életkorhoz, nemhez. Az meg egyáltalán nem az, hogy Te, meg sokan mások (köztük én is) itt vagyunk. Az sem véletlen, hogy írunk, meg olvassuk azt, amit mások írtak. Ez a hozzászólás sem véletlen.
Legyen jó meleg hóesésed! Még sok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 02-04-2005 @ 07:32 am)
Comment: "görcsösen kapaszkodom az álmaimba, a vágyaimba" Másképp nem megy, kell a biztonság, hogy legyen hova menekülni, mégha csak vágyálmok is. A madarakhoz meg annyit, hogy ha még nem tetted meg, olvasd el Richard Bach: Jonathan Livingston, a sirály című könyvét! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: ukume (Ideje: 02-04-2005 @ 08:37 am)
Comment: Ismét meggyőződtem róla, hogy igazán jó blogot írni, csak nagy betűk nélkül lehet... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lev (Ideje: 02-04-2005 @ 07:00 pm)
Comment: tudod, azzal, hogy leírtad, amire rájöttél: az a megkönnyebbülés, a tudással együtt... és nagy igazság, hogy azt a boldogságot ott akarod átélni, vagy most, mindegy, mert nem visszahozni akarod... csak azt amit adtál és kaptál akkor... és így már el tudsz szakadni! És ezek a gondolatok nállam már a "bölcsesség"-et jelentik! Így hát: tiszteletem... / és ahogy írsz... az továbbra is nagyon jó:))) Lev:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 02-05-2005 @ 08:33 am)
Comment: A hóesés tényleg olyan - nekem is! :)) Mindig öröm, ha olvashatlak! |
|
|
|
|
|
