Érthetetlen...Szomszédasszonyom a minap átjött hozzám, napszemüvegben. Nem a naptól védte a szemét, sőt nem is az öltözéke elengedhetetlen kellékeként díszelgett az orrrán, dehogy........két "szép" monokli elfedése volt az ami miatt viselnie kellet, és valószínű még kell is legalább egy hétig.
Hazudnék ,ha azt mondanám hogy meglepődtem, hisz mindennaposak náluk a veszekedések, néha egy-egy pofon is elcsattan.......vannak akik így élnek.Átjövetelének célja nem egy kiadós beszélgetés volt, de nem is hagymát kért, hogy ebédet tudjon készíteni szeretett családjának......
Elujságolta, hogy  Árpi megveszi neki azt a csizmát , amiért már vagy két hónapja könyörög, és most végre megkapja,sőt utána beülnek valahova ebédelni.
- Ne tévesszen meg ez -mutatott a sötét foltra- különben sem számít.Persze bánja már amit tett, ezért kapom a csizmát ,tudja mennyire szeretném.Józanul sosem bántana.....na jó,néha egy pofon.....de azt mindig megérdemlem.Mindegy. A lényeg hogy kibékültünk.......bevallotta hogy szerelmes belém , ez igazán hízelgő rám nézve .Nem?-mosolygott boldogan.
Nem nagyon találtam szavakat.......igaz nem is kerestem, minden hiábavaló lett volna.
-Huh...sietek - nézett az órájára zavartan - csak tíz percet kaptam szomszédolásra és tudod milyen, rögtön a plafonon van ha sokáig távol vagyok.
Kifelé menet még hátraszólt:
- Hogy is mondják.....a szerelemről.....? Ja, igen! A szerelem vak! Milyen igaz.....
Hm......ebben az esetben inkább megvakít.....