Most volt hétfő, és már újra péntek van. Hihetetlenül rohannak a napok... és milyenek? Izgulhattam a gyerekekért.(Többen már tudják az eredményt. Magyarból 50% alá senki sem ment az osztályomból. Ez azért nem rossz.)

Akaratom és szándékom ellenére úgy tűnik megint a helyi közérdeklődés középpontjába kerülök(tem). A fene tudja, hogy van ez. Próbálom kerülni a konfliktusokat. Nem írok, mármint a helyi nyilvánosság számára, sőt igyekszem nem is olvasni; a testületi üléseken az értelmetlen viták, szövegelések helyett inkább rajzolok; aztán jön valami, ami miatt az erkölcsi ki- és bemenetem kicsapja a biztosítékot, és máris zaj van. Most, nevezetesen, arról van szó, hogy a festékgyáros (veszélyeshulladék-lerakatairól is elhíresült) B I. -nálunk egy nyomdát működtet a potom pénzen megvett volt szovjet laktanyában- ajándékba kéri a várostól a szomszédságában levő 3 és fél hektáros (11 millióra értékelt) területet. Az általa "meggyőzött" képviselők kortesbeszédei után meg mertem szólalni, és fel mertem hívni a figyelmet, hogy ugyan ne ajándékozzunk már olyan embernek, aki az elmúlt 10-12 évben már néhányszor megvezette a város honatyáit (legutóbb tavaly, amikor ugyanezt a területet egyszer már eladtuk neki, csak adás-vételi szerződést felejtette el aláírni). Rajtunk kívül Szeged, Kaposvár, Tatabánya és még néhány más település tudna mesélni I. bácsi (rém) tetteiről. Azt is javasoltam: ha mégis olyan eszement lenne a testület, hogy kiélíti I. bácsi igényét, akkor kérem, hogy a város valamennyi vállalkozója kapjon a várostól 11 M Ft. értékű ajándékot. Sőt talán minden polgára ( a 18 év alattiak kötvényben, nagykorúságuk elérése utáni felhasználhatósággal. Nos ettől váltam, a helyi hatalom jelenlegi bi(to)r(l)ói szemében, I. bácsi, a baloldal, a város, ....... ellensége. Agyrém.

Persze ettől még változatlanul jól alszom.