Általában udvarias vagyok, mosolyogva köszönök majd' mindenkinek akit ismerek - előre, az sem számít ha fiatalabb, meg ilyenek --- DE a tudást, a szerénységet, a munkát, az emberséget... tisztelem, és nem a címet, ami mögött üldögél valaki. A tisztelet valamiért jár - valami pluszért. Akit tisztelek, úgy igazán, arra felnézek (persze ez nem zárja ki, hogy kimondott szavait feltétel nélkül azonnal elfogadom - az övéit is megvizsgálom), s a véleménye nagyon sokat számít nekem. Fuhh! Majdnem elfelejtettem!!! A tisztelet nem korhoz kötött. Van jó néhány fiatal, akit erősen tisztelek --- s van néhány idősebb, akitől nem kérnék tanácsot!