| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
A nyúlból lett antilop esete, avagy a jó győzedelmeskedése Európában Ideje:: 02-14-2005 @ 09:39 am |
|
|
|
|
A kerek márványutánzat lapon finoman megkoccant a csészealj. Lehetne mondjuk 1977, amikor apám a ballagásom után megkérdezte egy presszóban, hogy kérek-e konyakot. Tizennyolc múltam, és ezáltal nagykorú. Ez a kettő persze nem feltétlen jár együtt, csak így mondják.
Az apró fülkében szemüveges néni kedveskedik. Éppen úgy, mint harminc évvel ezelőtt a Kisbolhás-nak nevezett moziban. Persze, hogy fütyültünk, ha leállt a vetítő, és hangosan röhögtünk minden mulatságos, vagy számunkra érthetetlen dolgon. Ma már nem röhögök, ha érthetetlen dolgot tapasztalok. Bosszankodok, vagy visszakérdezek. Meglehet ez is lehet annyira értelmetlen. Pótcselekvés. Nevezzük annak.
A mosdó patikásan tiszta, működik a vízcsap, szappan van,a kézszárító kellemesen melegít. A vastag, bordó kötelet szellemileg kissé viseltes ember engedi le előttünk. Minden leesett szem pattogatott kukoricárét odaszalad az asztalunkhoz, és két ujjával összecsippentve dobja a szemetesbe. Fiam persze rájátszik, és nevetve figyelmeztet, ha kabátomon megakad egy-egy szem. Még a kávé is jó. A kiszolgáló fiatal lányt tanít be. Számlaadás, gépfeltöltés, visszaadás. Nem mosolyog. Engem nem zavar, viszont profi. A nézőtér alja, mint egy régi-régi edény, aminek homorúra kaparták már az alját. Minden meglepően picike, látható! A vászon alig nagyobb, mint a legmenőbb, otthon használatos plazmás, a tizennégy sor összesen nem ad ki száz széket. Na az meg igazán egy csoda!Úgy ránézésre is jó harminc éves. Okkersárgának mondanám, remélve, hogy jó rajztanárnőm nem olvassa eme pár sort, de nem is ez a lényeges jellemzője, hanem a hely bősége a térdek, és az előtte levő szék között. Igy kényelmesen helyére mehet a késve érkező, vagy éppen a nézők szitkozódása nélkül ki lehet menni a kicsikkel a mosdóba. Ugyanis sok a gyerek! Ujjongva értékelik a jeleneteket, vagy éppen odabújnak valamelyik szülő értő, és felvilágosító menedékéhez. Az animáció szórakoztató. Humor, izgalom, szenvedély. Akár egy “igazi” filmben, valahonnan a tengerentúlról! A hősök mentegetik ezt a (jelzőtlen) világot, de az persze háládatlan, és egy biztosítótársaság parányi dobozszobájába száműzik a kétméteres vállal küzködő izomembert. Előmenetelre nem számíthat, mivel jót cselekszik itt is, habár munkaadója éppen az ellenkezőjét várja el tőle, ami az ügyfelek bajainak még nagyobb elmélyítését jelenti jelen esetben. Mivel a rossz időtlen, és egyidős az emberiséggel, hősünknek természetesen újra kell erősödnie régi énjébe, hogy a film végére visszataláljon életének igazi értelméhez, céljához. A többit nézzétek meg a mozikban!
Igaz is! Adós vagyok a cím értelmezésével. A nagyfilm előtt tanmese bábos formában. A lényeg, hogy bárányunk elveszti szökdécselős kedvét, miután gyönyörűséges bundájától megszabadították. Éppen beleesne valami nagy depresszióba, amikor színretrappol pártfogoltja, és kiokítja, hogy igazi jellemvonásai nem vesznek el értelmes lénynek azáltal, hogy külleme megváltozik. Bensője, érző, értő szelleme, ugyanaz. Csak ugráljon továbbra is. Igy maradhat saját maga. Bárányunk megfogadja a szót, és teszi ezt akkor is, amikor ismét ruhaalapanyagnak gondolják megnövesztett gyapját. Mert emlékezik.
Végeredményben egy jó napom volt. Fiammal ültem a mozi nyolcadik sorában, tanmesét, majd a jó győzedelmeskedését láttam az Európában. Már a latyakos járdát tapodtuk, amikor fiam megköszönte, hogy elhoztam. Hazafelé csak elnéztem ezt a cseperedő gyermeket, ahogy nézeget kifelé a vonat ablakán. Kérdez, választ vár, és már versenyt csúszik a világ jégpályáján. Még nem tudni, magának fagyasztja, vagy rálép önszántából. Akárhogy is, leszek majd én útszóró! Gyapjúval, vagy anélkül. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-14-2005 @ 09:41 am
| Hozzászóló: Audrey (Ideje: 02-14-2005 @ 09:48 am)
Comment: A legjobban az utolsó bekezdés tetszett. Így beszél egy igazi apa! :-)))) |
|
|
|
|
|
