Egy kis visszacsatolás: a Téglák Világtörténete 8990 forintot kóstál. Hm.

Na de frissen előre: Boldog Valentin napot mindenkinek! Tobzódjon a világ a rózsaszín szivecskékben, szervezzünk csókversenyt a hősök terére, egyesüljön minden gyengéd és odaadó szív óóóó

Utálom ezt a napot.

No nem azért, mert nem Bálint napként emlegetik, hanem Valentinként, ami köztudottan nyugatmajmoló jövevényszó, a globalista szipolyozók (szerintem ez a kifejezés a burzsoát váltotta fel) fegyvere szép magyar nyelvünk ellen. Semmi ilyesmi.

A szerencsétlen az, hogy engem Valentinnak hívnak. 

Az év többi napján nincs baj. Dícsérnek, milyen szép nevem van, és örülök annak is, hogy Zsijvajdejvulkáni Atanáznak hívnak, ami esetleg magával vonná egy írói álnév szükségességét. Csakhát ezen a napon nem elég, hogy kapkodhatom a fejem, mint kakas a tyúkólban, mert mindenütt a nevem hallom, de még pironkodnom is kell. Az emberek nem unják meg ugyanis évről évre az indulatokig menő vitát, hogy Bálint vagy Valentin. "A Bálint-nap, az igen, ez a Valentin napkodás csak a már fent említett hamburgerkultúra terméke, miért kell átvennünk, amikor..." blabla.

Fogalomzavar minden téren, ám mégis arra gondolok ilyenkor, nem e kéne a nevem megváltoztatni Bálintra. A vezetéknevem.

No de mindegy. Ezt a napot túlélem minden évben, és igyekszem kimaradni a vitákból. Mert szép név a Bálint, a globalista kultúrbarbár szipolyozok meg gonoszok, de sajnos engem akkor is csak Valentinnak fognak hívni. Ami az év 364 napján nagy öröm számomra.