Valószinüleg nem én vagyok az egyetlen ember itt a full extrán,meg az egész világon aki a szerelem problémájával küzd.Normális esetben a szerelem,az nem probléma,hanem egy csodálatos érzés.És igaz is.Abban az esetben ha viszonozzák.Akkor csodálatos.Ha ott van melletted az,a valaki.... Túl sok értelme nem lenne,ha most leírnám hogyan indult el ez a kapcsolat.Igen is kaocsolatról van szó a mi esetünkben,mert már történt annyi dolog köztünk,amire ráillik a kapcsolat jelző.Akik körülvesznek sem értik,hogy mi lehet köztünk.Tulajdonképpen,mindig ott vagyunk egymásnak,mindig teszünk vagy mondunk olyat,ami alapján megbizonyosodhatunk arról,hogy igen is kellünk egymásnak.De mégsem történik több.Kérdem én... Miért??? Sokszor voltunk együtt,sokszor töltöttük együtt az éjszakát,sokat nevetünk,sokat beszélgetünk,és mégsincsen még mindig mellettem.A barátaim mondták,hogy álljak elé,és kérdezzek rá,hogy mi van?!Furcsa,de nem merek.Pedig ha fáj,amit hallok... Abba beleörülnék,mert... SZERETEM,KELL NEKEM.Szügségem van rá,szügségem van minden apró mozdulatára,minden egyes apró ráncra a homlokán,minden egyes szempilla rebbenésére,mindenre ami Ő maga.És pontosan ezért nem merek oda állni elé,és megkérdezni,hogy van e esély a kettőnk boldogságára,mert inkább vagyok a bizonytalanban boldogtalan,mint a biztosban.