| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
2005.február 15. kedd Ideje:: 02-15-2005 @ 04:58 pm |
|
|
|
|
| Nem jöttél majd két napig. Nem tudtam, miért. Nem értettem. Mindig úgy gondoltam, pár szó bármikor belefér az ember idejébe, mégha lopva kell írnia, akkor is. Aztán ma megjelentél. Sok a munkád - éjjel is melózol már. Mire jó ez? Kinek és minek? Agyoncsapod magad az egész életeddel. Így nem lehet sokáig élni. Ez nem is élet már. Minek csinálod? Kikészülsz és vége lesz mindennek. Elveszítesz embereket, mert azt érzik, hogy nem fontosak neked, mert hallgatsz, nem válaszolsz nekik. Én is azt hittem. Talán van valaki más..........Vagy nem is olyan fontos az egész Neked. Talán. Nem látlak, nem látom a szemeidet, hogy olvasni tudjak a lelkedben kicsit, hogy lássan, szeretsz-e még? Sok mindent kérdeztem az elmúlt hetekben. Válaszok nem jönnek. Leszokom a kérdezésről. Nincs értelme. A munkának szenteled az életed teljes egészében. Lassan idegenek szintjére esik vissza minden. Egy - egy mondat..........nincs már beszélgetés levélben, nincs semmi. Csak egyedüllét és várakozás - de mire is? Mire várjak? Van értelme?
Ha így marad, akkor nincs. Soha nem lehet egymást megismerni ilyen szinten. Pedig milyen szép lehetett volna. Az álmok maradtak meg. Ott lehet még szép. Ott lehet minndent. Álmodni jó csak. A valóság szürke és magányos farkas. Most is azt érzem, hogy el kell kicsit mennem Tőled. Hogy tudd, milyen, ha nem vagyok itt Neked. Tudnod kell azt is. Hátha felébredsz. Vagy talán nem is hiányzom majd. Akkor meg azért jobb, ha nem jövök. Mindenképpen ez lesz a jó. Sokáig halogattam ezt már. De meg kell tenni. Te már gyakorlod, most két napra tűntél el. Legközelebb talán több is lesz. Nem akarok várni. Főleg nem - hiába várni. Megalázó és fájdalmas. Ezeket csak itt és névtelenül írom le Neked. Nem írom meg másképp. Rosszul esne biztos. Hát nem teszem. Egyszer majd talán megmutatom ezeket a bejegyzéseket. Vagy soha. Az is lehet, hogy soha nem fogod olvasni, s nem fogod tudni, hogy Rólad szóltak. Ezt a nevet úgysem ismered fel. Sose gondolnád, hogy én vagyok az.
Nem ismerhetsz rám. De itt legalább őszinte lehetek, s kimondhatom, ami fáj !!!!!! Valahol ki kell mondanom. Ki kell kiabálni magamból, mert megfojt. Nem is tudom, mit érezhetsz. Már nem tudom. Pedig majd minden nap leírod, hogy szeretsz. Mégsem tudok semmit. Istenem, segíts!!!!!!! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-15-2005 @ 04:58 pm
| Hozzászóló: nyom-ta-thao (Ideje: 02-15-2005 @ 08:10 pm)
Comment: Nagyon szívhezszóló,nagyon valós helyzet,nagyon megszenvedett és nem mellesleg: választékosan, érzelemdúsan,sallangoktól mentesen,nagyon szépen leírva.Példás munka a szememben.Elismerésem:thao |
|
|
|
|
|
