Jelentkeztem szülői nyomásra annakidején egy gimnáziumba,de az ig. keresztbetett,így nem vettek fel,bár hogy visszagondolok nem is bánom.

Egy elég névtelen kis iskolába járok,ahova 2 "bomba"-nő is jött,eleinte nem figyeltem rájuk,bár mindkettő kereste a kapcsolat lehetőségét.Akkoriban nagyon benne voltam a sportban,hiszen állandó bajnokságok voltak és csk voltam,így nagy volt a nyomás.Majd a szimpatikusabb lány lépett,elkezdett velem levelezgetni,majd mellémült.Teltek múltak a napok és egyre jobban összebarátkoztunk.Megfogadtam,hogy nem szeretek bele és ő is megfogadta.Annyira jó volt a kapcsolatunk,hogy vétek lett volna ezt elrontani,rittig megtettük.Egymásba szerettünk,de neki volt barátja,én meg rohanó életet éltem,így alig volt szabadidőm.

Suli után hazakísérgettem,ha épp nem a barátja tette meg,vígasztaltam,ha éppen baja volt,de a barátját nem hagyta ott,bizonytalan 3szögben voltunk.Ő a biztos kapcsolatát nem akarta otthagyni én pedig 1 év elteltével,már elvesztettem a türelmemet.Állandóan mentek a viták,civakodások.Én közöltem vége,eltávolodtam,ő nem engedett el.Volt,hogy este áthívott magához,megijedtem,hogy baja van,volt is,csak nem épp olyan,amire gondoltam.1,5-2 órán át ölelt és szórított,közben csókolgatott.(emlékezetes éjjel volt)Megígértem neki,hogy ha otthagyja végre a pasiját,kapni fog egy újabb esélyt,de csak ha nem lesz kapcsolatom...