Itt vagyok köztetek megint. Valahogy kell, hogy tudjátok mi történt velem. Hétköznapi eset, sokkakal megtörténik manapság, mert ilyen a mai világ. Szerdán kirugtak. Előtte agyba-főbe dícsértek, aztán közölték nem illek az új stratégiai irányvonalba. Majd azonnal hagyjam el a céget, és még azt is figyelték, ahogy csekély személyes holmiaimat összepakolom, nehogy valami "tudást" magammal vigyek, melyet összekapartak tőlem.
Fájt. Nem a kirugás. Egyre több emberrel megtörténik manapság. Fájt a bánásmód, a megalázás. Persze mindig mindenki mondta, hogy hűlye vagy, hogy becsületesen dolgozol, hogy mindig meg vagy határidőre, hogy éjjel nappal a munkádnak élsz, hogy betegen is bejársz, sose késel, sose hiányzol, mindenkinek segítesz. De én mindig vitatkoztam, ezt így kell, igy becsületes...
Vagy mégsem? Kitudja, de én már így 50 felé nem változom, hiszem, hogy van remény, hiszem, hogy vannak még értékek a földön. Talán lesz valami munka, reménykedem. De fáj ami történt. S le kellett írnom Nektek.