19.-e:

Azon kevés napok egyike volt,amikor édesapámmal együtt lehettem.Reggel elmentünk sétálni,vittük beteg öcsémet is,csak kis séta volt,de hangulatos.

Dél körül nekiálltunk 2 sütővel palacsinátát sütögetni,jó érzés volt,nem tudnám pontosan megfogalmazni.Nincs már családom,egyedül apunál van,hogy együtt ebédelünk,szórakozunk,vagy valami.Anyunál ez a dolog réges-régen elveszett.Nem is kell ecsetelnem,hogy a majd 60-70 palacsintából délutánra nem sok maradt :) Nekilátott a pici család és falatozott.

Megírtam életem legnagyobb szerelmének a búcsúlevelemet.Soha többé nem akarok neki levelet írni.Tudtam ezzel elásom a reményeimet,de megkönnyebbültem valahogy.Pár napja rosszúl alszom,de végre,sikerült megkönnyebülnöm.Lehet végleg vége,de lehet átgondolja a helyzetünket,nem tudom.Nem akarok reménykedni,pedig tudom,ez egy alapvető emberi tulajdonság.

Megígértem neki,hogy sose fogom bántani,tartottam is a szavamat,de milyen áron?Annyira féltettem,hogy gyűltek a szálkák és náha-néha kiakadtam.Igaz fizikailag sose bántottam,de azt hiszem lelki fájdalmat bőven okoztam neki,és ez nekem épp annyira fájt,mint Neki.Nem tudom a pontos okát,hogy miért mentünk szét,Ő se tudta.LEhet túl szép volt,túl jó,túl tökéletes.

Most is rá gondoltam és nézem a gondolataimat,akár egy viharverte kis kuckó,szanaszét minden,egymáshoz köze sincs dolgokat írkálok,miért van ez?Az ember hajlamos feltenni olyan dolgokat,amikre vagy nincs válasz,vagy tudja a választ.Erre mindkettő igaz lehet: Még mindíg szeretem,fél év kihagyás és felejteni próbálás után is,nem tudom mit akarok...

febr. 20: Folytatódott a kellemes hétvége lelki káoszokkal:) Apuval játszottam reggel,filmeztünk.Hazajöttem anyuhoz,erre mint a nikotinra-éhes megszállott fogyasztja a cigarettákat...Elvettem az öngyújtóját.LEmentem apuhoz,erre mit csináltam?Rágyújtottam egy cigire,komolyan nem vagyok normális,rühellem a bagót.Hazajöttem és anyu szülői hatalmát kiélve visszakövetelte a gyújtót és folytatta megszokott pöfékelését. Tanulnom kellene,de nincs kedvem és nem hiszem,hogy lustaságból,valahogy nem érzem,hogy az lenne az oka.Néha nem tudok kiigazodni önnen hülyeségeimen...