Most se kezdtem el.

Pedig megfogadtam, hogy most már elkezdem írni, leendő és elmúlt regényes élettörténetem. Vajon miért van az, hogy mindent olyan nehezen kezdek el és hagyok abba?

Az életet is..

El kéne már kezdeni, mert a munkából már kezd elég lenni.

Az idő meg megy, és a végén még lemaradok, az Életről. Már ha van olyan. Pláne nagybetűs.

Pedig nem vagyok pesszimista, sőt még zuhanás közben is élvezem a repülést. Bár azért a vége mindig kiábrándít, nem is tudom a madarak hogy bírják. Bár lehet ők a földetérést többet gyakorolták. Igaz nekik muszáj mert sokkal többet repülnek mint én.

Hogy ez hogy jön ide?

Sehogy, de ez már csak ilyen lesz, valamiről mindig eszembe jut valami más, aztán arról is és így tovább.

Úgyhogy mivel ma már késő van és alighanem, ma se váltom meg a világot elmegyek aludni.

De holnap visszajövök vagy holnapután ..

Most már nem hagyom abba elkezdtem .......