Azt mondják,hogy : Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya,ha ott van melletted,de tudod,hogy nem lehet a tiéd.

Olyan rossz,mert így is Megőrülök annyira hiányzik a Gábor,hogy nincs itthon,hát még akkor,amikor beigazolódik nálam a mondás...

Jaj...Olyan rossz volt tegnap is,mert csak néztem a telómat minden pillanatban,hogy ír e,de nem pittyegett egyáltalán,és utána meg mindig nyúltam a telefonért,hogy majd akkor írok neki én,de akkor meg mindig valamilyen elfoglaltságot kerestem,hogy akkor mégsem.Annyira hiányzik,és annyira rossz,hogy nem tudom neki kimutatni,amikor hazajön

És ez zavarja is őt.Annyira szeretem,és akárhányszor kinézek az ablakon,nézem,hogy nem e parkolt ide az abalakom az a drága kicsi kocsija,mert meglepetés,hogy már hazajött.De nem...Már minden bajom van nélküle.Ráadásul a papája is meghalt két napja,és asse tom,hogy tud e róla.Ugy mellette lennék,vígasztalnám

Múltkor a hugánál voltam,és az asztala alatti rekeszben vannak régi családi képei,és én mindig meg szoktam őket nézni.Na már most,eddig nem is tünt fel annyira az a kicsike kis aprócska dolog,hogy a Nagy szerelmével mennyi képen rajta van.. És egyszerűen gyönyörű az a lány.A szívem szakadt meg,amikor néztem a képet,hogy már akkor is képes volt arra a huncut vigyorgásra,amit nekem szokott mutatni.És ha belegondolok,hogy az a lány már milyen rég óta ismeri azt a vigyort.ÁÁÁÁÁáá

Egyszerüen le sem tudomírni szavakkal,hogy milyen érzés volt látni,hogy milyen ... ÁÁÁÁ nem tudom leírni