De akkor miért nem merek oda állni elé,hogy elmondjam neki,hogy hogy érzek?Tegnap fel tett nekem egy kérdést,hogy ha egy lány oda van egy pasiért,akkor miért nem képes oda menni az illető személyhez,és miért nem mondja meg neki,hogy: Te figyelj,kellesz nekem...

Erre én azt válaszoltam,hogy tök más lenne a szitu,ha egy idegen fiúhoz odamennék,mert annál nincsen veszteni valóm,mert vele nincsenek közös élmények,de és ha már az illető személy iránt már töbet érzek,akkor már gázosabb a helyzet,mert akkor már joggal lehet félni a visszautasítástól.

Annyira meg mondtam volna neki,hogy kell nekem,annyira elmondtam volna neki,hogy mit érzek,hogy mit jelent,ha a közelemben van,és mégsem mertem.Arra várok hogy egyszer jól kifakadjak,és akkor minden számomra fontosnak vélt információt megosszak vele.

erre várok,de lehet nem lesz ilyen szitu,és lekések a saját boldogságomról...

Én ilyen szerelemmel még nem, szerettem senkit,mint ahogyan Őt szeretem.Minden gondolatomat Ő tölti ki.Mindenről Ő jut az eszembe.AQnnyi időt töltöttünk mi már együtt,hogy minden pecben egy régi percet idézek fel.Szavakkal kifejezni nem is tudom,hogy mit jelen Ő nekem

Ugy érzem,ha azt mondom,hogy szeretem,akkor még mindig nem fejeztem ki rendesen az érzéseimet...