Az utóbbi időben a „szia, hogy vagy?” kérdésre adott rutin válaszom megváltozott. Nem azt felelem kapásból, hogy „elvagyok, vagy „kösz, jól”, hanem azt, hogy kiegyensúlyozott vagyok.
Annak ellenére, hogy állandóan zajlik körülöttem az élet, tényleg végtelen nyugalmat érzek.

Egy délutáni esőtől párás, kékesszürkén közelgő május estére emlékeztet ez az érzés. Amikor az orrom tele van az orgona mindent betöltő illatával, lábam előtt harsány-zöld fű terül el, a virágoskertben porcelánszépségű tulipánok zárják össze szirmaikat, a kerítésnél aranyeső és barka nyújtózkodik a lenyugvó nap utolsó sugarai felé, a nyirkos fekete földet lehullott barackvirág szirmok takarják, és a diófán feketerigó énekel már-már extázisban.

A hétvégén kezembe került egy könyv, amit régebben olvastam. Találomra felütöttem, és csak jó pár oldallal később tudtam lerakni.
Az egyik bekezdés arról szólt, hogy ne akarjuk görcsösen irányítani, kézben tartani a dolgokat. „Minden probléma a tudatállapotunk külső megnyilvánulása, amint tiszta és nyugodt a tudatunk, a gondok eltűnnek.”

Talán innen a nyugalmam? Hogy nem akarom kontrollálni a dolgokat, hiszen tudom, aminek meg kell történnie, az megtörténik, ha elszalasztom a lehetőséget, de meg kell tapasztalnom spirituális fejlődésem szempontjából, akkor úgyis újra találkozni fogok az adott helyzettel? Meglehet – de nem fontos, hiszen jól érzem magam a bőrömben, anélkül, hogy mindig mindent több irányból átrágnék, felvetve az összes negatív lehetőséget.

Néhány oldallal később az emberi kapcsolatokról szóló fejezet jött. Ha egyedül is kielégítő életet tudnunk élni, ha nem akarjuk mások életét irányítani, ha őszintén beismerjük érzéseink, ha egyaránt kényelmesen érezzük magunk az adó és az elfogadó szerepében, ha nem akarjuk valaki más energiájával feltölteni magunk, akkor sokkal érettebben tudjuk kezelni másokhoz fűződő viszonyaink.

Ez általam lefordítva a következőképpen hangzik:: „a szárnyalásnál az a lényeg, hogy ne a másik által, vagy tőle szárnyalj, hanem vele.”
A végtelen kék ég pedig örök, és ez tényleg megnyugtató.

Aztán találtam még egy sort a könyvben: „figyelj az üzenetekre és a véletlenekre, megmutatják majd, mi legyen a következő lépés.”

Persze az üzenet burkolt is lehet, például egy rádióban elkapott dalszöveg részlete, egy film mondandója, stb. Nekem mégis konkrétan érkezett, egy sms formájában. Egy olasz idézet volt, ami magyarul így ismert:
„Nem az a boldogság, ha megkapjuk, amire vágyunk, hanem ha élvezzük, amink van.”

Azt teszem, örülök a pillanatoknak, anélkül, hogy ellenőrzésem alatt akarnám tartani az időt, a teret és az eseményeket.

Szóval, köszönöm, jól vagyok – nyugodtan és kiegyensúlyozottan.

És te, hogy vagy?

(2005-03-07)