|
Az első hármas iker
“A figyelmes olvasó a Teremtés történetében egyrészt felfedezheti a benne rejlő mély logikát, ám ugyanakkor több dologgal érthetetlenül áll szembe.
Az világos, hogy Ádámot és Évát Isten sajátkezűleg teremtette, Ádámot a föld porából, Évát pedig az első ember testéből. Ezt követően gyors egymásutánban megszületett két fiúk, Káin és Ábel. Igen ám, de ők kivel házasodtak össze? Honnan vettek maguknak feleséget?
A rejtély megoldását ismét csak a Midrásban találhatjuk meg. E szerint mindkét fiúnak voltak ikerpárjai, Káinnak egy, Ábelnek pedig két lánytestvére. Ezekkel házasodtak össze, s így szaporodott el az emberiség.”
Na igen! Így azért már más, ahogy mondani szokás, a leányzó fekvése. Ó Istenem! Mennyi álmatlan éj és nem szűnt a rejtély! Ép ésszel felfoghatatlan volt, hogy Káin és Ábel a saját Édesanyjukkal… na ne!!! Legalább is nekem. De ez az iker dolog helyére tette a dolgokat. És mennyire kézenfekvő, ahogy Mr. Fülig mondta volt.
“Az egyik midrási forrás azt is elárulja, hogy Káin apja tulajdonképpen nem Ádám volt, hanem egy kígyó, az a bizonyos kígyó, mely Évát bűnbe vitte. Ebből vezeti le a Midrás, hogy Káin “kígyófajzat” volt, tőle származtak a gonosztevők, s az első emberpár harmadik fia, Sét, volt valójában az, akinek leszármazottai népesítették be a földet. Ábelnek nem voltak utódai, mivel őt testvére megölte, mielőtt gyermekeket nemzett volna.
Ugyancsak a Midrás szerint, Ábel erősebb volt Káinnál, és nyílt harcban nem lett volna képes Ábelt megölni, ezért folyamodott végül cselhez. Barátságot, testvéri szeretetet színlelt, elnyerte bizalmát, majd egy óvatlan pillanatban végzett vele.
A psiszhai rebbe szokta volt mondani:
– Mi volt Káin válasza Isten azon kérdésére: hol van Ábel, a testvéred? Káin pedig azt felelte: nem tudom, hát testvérem őrzője vagyok én?
Mi van e párbeszéd mögött? Hát az Isten nem tudta, hol van Ábel? És Káin nem tudta, hogy Isten mindent tud és lát?
Az isteni kérdés Káin felelősségét emeli ki. Az embernek szabad választási lehetősége van – mondta Isten Káinnak – és azért, ha megölted, magad vagy felelős a tettedért. Káin ugyanis abban a tévhitben élt, hogy, ha neki módjában állt megölni testvérét, akkor azt az égben rendelték el, mert ha nem így lett volna, nem tehette volna meg. Ennélfogva – gondolta Káin – ő nem felelős a következményekért, ő csak az égi “elrendelést” teljesítette be.
Ez magyarázza meg válaszát is “testvérem őrzője vagyok én?” Te, az Örökkévaló, aki teremtette a világot, te vagy az “őrzője” minden élőlénynek, hiszen “az ember még a kisujját sem mozdítja meg a földön, amíg azt el nem rendelik az égben” (Talmud, Hullin, 7). Ennélfogva te vagy a felelős testvérem haláláért, te rendelted el, én csak kiviteleztem...
Káin azonban nagy tévedésben volt – mondja a psiszhai rebbe – mert az embernek szabad akarata van, és felelős tetteiért. Semmiféle felső elrendelés nem akadályozhatja meg őt abban, hogy szabad akaratából cselekedjék...”
Káin kérdése FORMILAG azonban mégis csak helyes. Istennek ezért meg kell magyaráznia neki, hogy merre hány méter. Hogy azért van szabad akarat is a világon! Azaz: nem Tőle függ mit csinál az ember! Az ember nem Isten játékszere, mint pl. az ógörög mitológiában, ahol szinte már az őrületig fokozódik a káosz a szabad akarat és a felső elrendelés ellentétes motivációja miatt. Ez itt lényegesen tisztább kép: tégy amit akarsz, és viseld tetteid következményit! Punk-tum, mese nincs!
|
