|
“És Ádám nevet adott a feleségének és elnevezte őt Évának, héberül: Chává (a szó héber gyöke “életet adót” jelent) mert ő volt minden élőlény anyja” (1Mózes 3, 20).
Ez egyenes folytatása annak, ami az Írásban szerepel. Miután Isten megteremtette és elhelyezte az Éden kertjében, Ádám nevet adott minden teremtménynek. (1Mózes 2, 19). A kérdés az, hogy miért nem adott nevet Ádám mindjárt a feleségének is, és miért csak a bűnbeesés után?
A vilnai gáon, reb Élijáhu tette fel ezt a kérdést és válaszolt is rá:
A Talmud szerint a nőnek két feladata van: gyerekeket nevelni és “megmenteni férjét a vétkezéstől”. (Jevámot, 60). Mivel kiderült, hogy az első asszony nemcsak, hogy nem mentette meg a férjét a vétkezéstől, hanem ő volt az, aki bűnbe vitte, így egyetlen feladata maradt, a gyerekeivel foglalkozni, felnevelni. Ezért nevezte őt Ádám Évának, mert ő volt minden élőlény anyja, vagyis feladata a jövő nemzedék nevelése.
Tehát Ádámnak Isten adott nevet, de Ádám párjának már magának Ádámnak kellett nevet adni. Ő nagyon bölcsen nem kapkodta el a feladat megoldását, ahogy a természeti népeknél is általános gyakorlat, várt addig, amíg olyan nevet nem talál, ami a legjellemzőbben fejezi ki társa lényegét. Gondolta, hogy lesz majd egy esemény, amely alkalmat ad a névadásra. Az indiánoknál ez lehet egy medve megölése (Nagy Medve), elhízás (Kis Rakás), egy zokni felhúzása (Bőrharisnya), Ádáméknál történetesen a Bűnbeesés. A kérdés már csak az, hogy hívta az esemény előtt. Rosszabb esetben biztosan így: Hét Te ott, akinek nincs olyanja, mint nekem! Jobb esetben: Asszonypajtás! |
