ÉS folytatódik a történet...

Kedves naplóm!

Kicsit elhanyagoltalak,sajnálom,de valahogy nem volt hangulatom írásba foglalni gondolataimat,valahogy bűnösnek érzem magam...(És beteg is voltam)

Van új lány a láthatáron,de visszahúz a szívem Katához.Nem tudom,hogy mit akarhatnék még,de mégis,györtődök.Nem tudom,hogy pontosan mit érzek,kavarog a lelkem,akár egy forró kávéban az olvadozó kockacukor.Édes a múlt,de lehet még folytatása?Ezek azok a kérdések,amikre csak az idő adhat választ,de az idő drága és rohamosan fogyatkozik.

Kerestem munkát suli mellé,remélem szimpi leszek a főnökömnek és akkor állandósulhat a dolog.Érdekes lesz suli mellett,de kell,anyu nem tud annyi anyagi hátteret biztosítani számunkra,hogy az esetleges szórakozást,kikapcsolódást,"csajozást" finanszírozza,így a sarkamra kell állnom.Miért nem ilyen 1x-ű a nőkkel is?Túl érzékeny vagyok,oké,de ha vége legyen vége,ha meg nincs,akkor folytassuk.

Miért vagy?

Te a múltadat kergeted

S Én?-A szívedet LEsem,

lesem,őrülten keresem

Vagy-e még az én kedvesem?

S ha igen,mással miért vagy?

Vagy ha nem,távol miért vagy?

Olykor hidegen hagy, hogy miért vagy?

Vagy ha fagy,lelkemnek melege miért vagy?

Sok-sok miért,de hiába,mert Te csak nekem,

A lelkemben,titokban a szerelmem Vagy.

A szerelem is olyan relatív,nem tudom,hogy miért,de van,s ezért senki se hibás,csak a szívem,de ki kéne végre ölni ezt a múltat,mert felemészt a tudat,hogy ő mással van,s én is olykor,s nem tudom,hogy szíve szívemnek hordja-e darabját...