ritka szomoru lelkiállapotban utaztam ma a buszokon.ilyenkor az ember átértékel, más szemmel néz mindent.
(közben) ránézek a rasztahaju, retros arcra , vagy az egyszerüen csak feltűnő öltözködésű és fizuráju csajra, vagy látom valakin azt a hegyesoru,boszorkánycsizmát , amilyet amugy én is szerettem volna.. és... szar az egész!
minek mindenkinek retrosoldskoolosnak lenni!nem érzik gáznak, h akivel szembetalálkoznak , ugyanolyan EGYEDIEN néznek ki(amin már multkor is kiakadtam, h miért kell elektrora-Robootikra is eljönniük, betévedniük), menjenek DNBre!..hihi.
mah mind1 már csizma se kell, a hajam is egyenes, ragados tincsnélküli mraad.izléses.
olyan yo lenne télleg egyedi, izléses, VIDÁMarcu, cigizos, nem totál kihuzott hátú, önmutagato, beképzelt önszerelmes retros csöves-mer-menő-vagyok arcokat látni!vidámnak lenni, sokat nevetni, egyik kezünkbe sör/akármi pia, másikban cigi vagy egy fontos valaki mancsa!ennyi az élet! vagy ez az élet!

"kisgyerek vagyok, futkározom , összekoszolom az uj nadrágom, madarakat nézek, velük szállok,nem áll be azsám, egy helyben állok,vidáman mosolygok apura,akitöl vilgot kapok, és a spár üzlet nyitóünneplésén vislit eszem... és boldog vagyok.szállni akarok, biciklire pattanok,lehagyom aput, akit ez nem zavar, és akit nagyon szeretek."