Mindig van valami. A házunkba rendszeresen bejárnak bizonyos vallás követői . Előszőr az ablakon keresztül váltottunk pár szót,majd szép lassan kinyílt az ajtó , végül beengedtem  Őket . A lányom odáig volt értük, ezért engedtem a kérésének és péntekenként eljöhettek hozzánk úgymond  Biblia tanulmányozás céljából,azzal a kikötéssel hogy semilyen térítés nem folyhat ,amennyiben másként történne akkor vége az egésznek .Eleinte semmi gond nem volt , aztán kezdtek gyűlni a cseppek abban a bizonyos pohárban ,aminek a vége az lett hogy megköszöntem addigi munkájukat és ezzel úgy gondoltam befejeztük a dolgot .Azt nem mondom hogy sűrűn visszajárnak,de a látogatások nem szűntek meg . Nagyon dühít . Na, nem az hogy bekopognak,hanem hogy nem szálltak le a témáról továbbra sem. Szépen már sokszor elmondtam hogy köszönjük, nem kérünk ebből,félek legközelebb már nem leszek tapintatos......
Elgondolkoztam azon is, hogy esetleg nem csak arról van szó hogy kialakult bennem egyfajta előitélet? Vagy talán az nem tetszene ,hogy más szemszögből nézzük a dolgokat? Netán a lányomat féltem nehogy a hatásuk alá kerüljön? Szerencsére egyik sem . Csak az erőszak ,ami ugyan szinte észrevétlen ,az zavart mindvégig. Most is .