Pontosan két évvel ezelőtt így estefelé csörömpölt a telefont, hívott a sógornőm. Meghalt a húga férje. Egy fárasztó nap után sietett haza, s mikor már csak az út negyede volt hátra, frontálisan beleütközött a szalagkorlátba. Szinte azonnal meghalt. 36 éves volt. Két fiú és egy aprócska (akkor két éves) kicsi lány várta volna otthon a feleségén kívül. Az öcsém legjobb barátja és egyetlen sógora volt, nekem meg elveszett vele egy „majdnem öcsém”. A kicsi lány neve, Johanna. Azóta nincs névnapja...
Vigyázzatok az utakon!
Ezt a következő napon írtam:
Ti, kiket szeretek, mindig jók legyetek magatokhoz. Örökre bevésve nevetek szívembe - maradjon ott! Ha baj ér vagy elmész, szívemből is elvész egy töredék. Ó, ne szaggassátok - testvérek, barátok - szívemet szét!
|