| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
távoli... Ideje:: 04-07-2005 @ 09:21 am |
|
|
|
|
Néha fáj - tudod - hogy mindig győzni vágyok, s ha hihetetlenül is hangzik, vágyam formálja a valóságom - látom már nem csóválod a fejed, Te is megtanultad a leckét, meg Én is a magamét - így most is Én maradtam felül - persze, ezek a Világ törvényei - és két csók között a szemeidből felém özönlő gyűlölet a félelmedről árulkodik. Félsz? A Lelkemtől? Miért? Csak mert távoli? Igen az, és már tudod: az utat odáig Egyedül kell megtenned, és Te nem akarsz egyedül lenni. Persze, hogy nem. Hiszen tegnap mondtad, és el is sírtad megad közben, Én meg csak gőgösen meredtem a Világra.
Félsz? Csak mert mesékben élek? Félj! Mert magam vagyok a mesék Sárkánya és magam vagyok a Legkissebb Királyfi. Valakinek meg kell halnia. A kérdés csak az, hogy ez népmese vagy egy depressziós, naturalista őrült képzelgése... persze végülis lehet, hogy majd a kocsmában találkozol a részeg Sárkánnyal és a Királyfi bortól piros arccal elkurjantja: Végre! Végre találtam valakit aki méltó, arra hogy éljen... Hát miért pusztítanám el?
Már tudod! Ugye ? Látom a szemedben... Te láttad a részeg Királyfit, a részeg Sárkányt, és láttad, hogy együtt harcolonak majd tovább... Ők már tudják... Te is megtanulod... csak az a kérdés, hogy elég erős leszel-e majd hozzá, hogy belásd: Ma mindenkire szükség van aki hisz a mesékben...
Persze nem erről akartam mesélni... csak mostanában túl sok minden kavarog bennem... Igen... A Győzelmeim... nem nehéz győzni... mert hát hogyan is akarnál legyőzni valakit aki nem száll be a harcba? És ha nem vagyok, majd mindannyian legyőzik magukat helyettem, mert már sokadszorra erről szól az életem... Most Te voltál a csatatér... és most is legyőzték magukat... Nehéz felfogni... A Mesteremnek tartottam - gyermek voltam még - és most akárcsak annyian mások, belekezdett abba a harcba amit nem nyerhetett meg... és legyőzte Ő is Önmagát... és Én csak mosolygok... és a csendben előjön a Sárkány vigyora... hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem... de valahol mélyen a Legkissebb Királyfi, Lelkem Kis Hercege Ismét csalódott a Világban... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-07-2005 @ 09:21 am
| Hozzászóló: ukume (Ideje: 04-07-2005 @ 09:27 am)
Comment: Nem emlékszem rá, hogy valaha is olvastam volna prózát tőled. De erre egészen biztosan emlékezni fogok:)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: khama (Ideje: 04-07-2005 @ 10:13 am)
Comment: Elgondolkodtattál. Jó az írásod. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Jega (Ideje: 04-07-2005 @ 10:33 am)
Comment: Élmény volt olvasni írásodat. Szeretem amikor valaki nem akarja mindenáron szabályozni gondolatait, hanem hagyja hogy azok megérintsék inkább, hogy egyre mélyebbröl tudjon feltörni. Köszönöm. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 04-07-2005 @ 10:59 am)
Comment: :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 04-07-2005 @ 11:07 am)
Comment: Örülök, hogy olvashattalak... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 04-07-2005 @ 11:26 am)
Comment: A kishercegnek volt egy rózsája... ezt ne feledd! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lev (Ideje: 04-07-2005 @ 11:35 am)
Comment: "Ma mindenkire szükség van aki hisz a mesékben..." ezért, most megszorítom a kezed!!! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Myra (Ideje: 04-07-2005 @ 05:17 pm)
Comment: Legyőzni másokat...miért is? Mi célból? Magam miatt, hogy megmutathassam erőmet? Vagy a másik miatt, hogy gondolkozzon el, nem csak ő létezik? *** Legyőzni magamat...csak akaraterő kérdése? S utána (vagy előtte) tudok még a tükörben szembenézni önmagammal? Vagy ez csak játék? Van egyáltalán értelme? Ha magamat legyőzöm, mit nyerek és mit veszítek...? *** Csalódni a világban... ezt szinte naponta átéljük, de ha maradandó, előbb-utóbb elveszítjük életkedvünket. S akkor mi marad? Belső harc önmagunkkal...? *** Bocsánat, csak írásod elolvasása után ( nagyon tetszett! ), hangosan kezdtem el gondolkodni :) Szeretettel: Myra |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 04-08-2005 @ 08:43 am)
Comment: "Félsz? A Lelkemtől? Miért? Csak mert távoli? Igen az, és már tudod: az utat odáig Egyedül kell megtenned" MIÉRT? Ha segítenél neki, lehet neked is jobb lenne ! Szomorú mese. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kabboca (Ideje: 04-08-2005 @ 12:17 pm)
Comment: Hogyan élhetnénk mesékben? Kitoloncoltak minket... Itt kell élnünk tündéreknek, koboldoknak, sárkányoknak, lovagoknak, és királylányoknak, megtanulva a "Valóság" nehéz, és igazságtalan szabályait tisztelve meghajtani a fejünket a hatalmasok előtt, akár jótündérek, akár gonosz boszorkák vannak felettünk.
Nem csodálom, hogy már a kis királyfi is kocsmázni kezdett...
De ha egyszer észreveszük, hogy mind a mesékből születtünk, a valóság falait is le lehet dönteni talán. De csak közös erővel.
*
A hősöknek pedig mindig egydül kell kiállniuk a próbákat, hogy meglelhessék a végső boldogságukat. Hosszú az út, de ha vár a cél, menni kell...
Nagyon tetszett az írásod. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anonyma (Ideje: 04-10-2005 @ 10:13 pm)
Comment: "Te is megtanultad a leckét, meg én is a magamét-" Gondolatébresztő írásod nagyon tetszett. Tartalmas és igaz. |
|
|
|
|
|
