El vagyok keseredve! Nagyon.

Mindig is szerettem olvasni, sőt egyszer még arra is rájöttem, hogy az írás sem áll nagyon távol tőlem (nem buktam meg soha írásból), de tudom, hogy soha nem leszek „igazi”!

Itt a fullon olvastam nagyon jókat, nevettem és megríkattak mások írásai, de mindenképpen jólesett a lelkemnek, amit ezáltal kaptam, s örültem, ha néhanapján megörvendeztethettem néhány engem olvasót, mert talán tetszett egy kicsit, amit a képzeletem által vetített képekből összeraktam.

Voltak, vannak sokan, akiknek az írásait különösen nagy örömmel olvastam, olvasom. Sajnos arra kellett rájönnöm nemrég, hogy van közülük olyan is, aki kihasználja a felé áramló szeretetet, s manipulál az írásaival. Mindig megérzem a befolyásolást! Csupa berzenkedés lesz tőle a lelkem.

Mostanában egyre erősebben berzenkedik.

Az is nagyon rossz, hogy ezzel együtt egyre kevesebb az igazi irodalom, mert elnyomja a „gaz”. Vagyis a berzenkedésemet okozó írások (amik irodalmi értékét nem tartom túl sokra) körül folyó viták elnyomják az igazi művek olvasottságát, sőt van, aki ilyen hangulatban nem igazán tud írni (pl. én sem), mert elveszíti játékos kedvét, humorát, de egyáltalán – az íráshoz való hajlandóság átfordul kedvtelenségbe.

Talán éppen ez a cél?

Nem tudom...

...mint, ahogy még sok minden mást sem, de az hiszem Micimackó baráti körében leginkább Füles áll hozzám a legközelebb!

Az írásomat nem kell megfejteni, fejtegetni, csupán a gondolataim hallatszódtak ki.