Tegnap- mint mostanában minden nap - lementünk a játszótérre. Jó az idő, a gyerekek tele vannak energiával, mi mást is tehetnénk. Nem tartozok egyik babakocsis társuláshoz sem, így többnyire egyedül mászkálok a csúszdák és a hinták közt , figyelem hogy játszanak , segítek felmászni a "hídra ",lököm a hintát , egyszóval teszem a "dolgom" és közben jól szórakozok, mert hát játszani jó , de néha csak nézni is elég őket - az is élmény számomra . Tegnap néhány iskolás korú gyerek új játékba kezdett - kővel dobálták egymást . Játékukat egyre nagyobb területen alkalmazták ,de valahogy senkit sem zavart , vagy csak nem szóltak . Előszőr én is csak forgolódtam , de mivel féltem hogy eltalálnak véletlenül bennünket ,szóltam nekik hogy "ezt talán nem kellene ,mert még megsérül valaki , szóval a hely nem alkalmas kődobálásra". Nem lehettem túl meggyőző mert csak az egyik hagyta abba ,a többiektől válaszként egy "Anyád" beszólást kaptam .Na, ha már úgyis "leanyáztak" , mit veszíthetek, elmondtam hát mégegyszer hogy" ez nem jó játék , legyen vége".Valamivel jobb lehettem ,ugyanis befejezték és megrohamozták a "hidat".Nem igazán értettem, hogy miért csak engem zavart a kőzápor , hiszen bárkit eltalálhattak volna......Persze lehet hogy csak én vagyok ilyen félős , és romba dőlt a napjuk miattam mert nem hagytam Őket játszani.....pedig játszani jó......