| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Egyedül Ideje:: 04-09-2005 @ 11:41 pm |
|
|
|
|
Nem! Úgy tűnik nem kellettem senkinek!
És igen! Az is lehet, hogy... nem mertem megengedni senkinek, hogy kellhessek neki!
Ez már csak ritkán bánt, mert már egyre kevesebb az, ami előttem van, mint ami a hátam mögött (persze azért remélek még néhány évet – főleg önmagammal békében).
Egyszer piszkos lettem, s bár próbáltam tisztábbá válni, én mindig tudom, hogy valamikor besározódtam.
Talán ezért működik bennem ennyire erősen, hogy a hozzám közelállókat megpróbáljam megvédeni a hasonló lelki-gödröktől.
Ez van, amikor nem megy. Sem szépszóval, sem csúnyával. Ez mindig elszomorít – főleg, mert látom a történet végét. S amíg az ember csak a saját életét teszi tönkre, addig keserűen nézi a környezete a történteket, de ha ebben a játékban már többen is vannak, az felelőtlenség a többiekkel szemben!
Valaki nemrégen megjegyezte, túl magasan van az erkölcsi normám. Francokat! Túl sokat gondolkodom előre!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-09-2005 @ 11:41 pm
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 04-10-2005 @ 07:25 am)
Comment: Az erkölcsi norma sosem lehet túl magasan, főként, ha magunkra nézve is kötelezőnek érezzük. Mindannyian besározódtunk már egyszer, senki sem lehet tökéletes. Az élet meg sem egyedül nem könyű, sem társsal, sem családdal. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: khama (Ideje: 04-10-2005 @ 12:04 pm)
Comment: Mindannyian követünk el hibákat. Olykor-olykor be is sározóduk. Az erkölcsi normáinkat ez javítja. Nem törhet senki pálcát felettünk. Önmagunkkal úgyis el kell számoljunk. Aki önzőmód mindig felmentést ad a saját cselekedeteire őszintétlen. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Audrey (Ideje: 04-10-2005 @ 03:39 pm)
Comment: Tudod sokban igazad van, de azért nincsenek olyan törvényszerűségek sehol a világon, amelyek mindenkire nézve egyformán teljesülnének. Van, aki látszólag fejjel rohan a falnak, vagy a szakadék felé, és mindenki azt gondolhatja, szükségszerűen bekövetkezik a baj, de aztán lehet, hogy mégsem, mert meg tud állni az utolsó pillanatban. Az erkölcsi normákat mi alkotjuk emberek. A felnövekvő gyerekek többnyire azt tekintik követendő példának, amit a szüleiktől láttak, megtapasztaltak. Nincs nekik önálló értékrendük, ők nem mondják semmire sem azt, hogy ez jó, ez meg rossz, amig valami nem okoz nekik fájdalmat. Ha nem látják a szüleiket veszekedni, mert mindkettő - ha külön utakon is - de békésen éli az életét, az nem lehet rosszabb a gyermekeknek. Én azt mondom, egyetlen embertől sem várható el az, hogy az életét másokért áldozza fel (ha megteszi, hát megteszi, de senki nem kötelezheti rá), és boldogságát mások boldogságának rendelje alá. Ha valaki helyt tud állni egyszerre két helyen, mert így érzi jól magát, akkor tegye. Nem rosszabb semmivel sem annál, aki egy mellett kötelezi el magát élete végéig, bár lehet, hogy valójában terhes neki a dolog, és még áldozatnak is érzi magát emiatt. Mindannyian hajlamosak vagyunk beleesni abba a csapdába, hogy ítéletet mondjunk mások élete felett, amihez azért sincsen jogunk, mert nem vagyunk a bőrében, nem ismerhetjük az érzéseit, vagy tettének motivációit. Az egész emberiségnek egyetlen közös tulajdonsága van: valójában mindannyian a boldogságot keressük az életben, és ki ebben, ki abban találja meg.
Párral, vagy pár nélkül, egyremegy, nem ez az, ami igazán számít. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 04-10-2005 @ 10:46 pm)
Comment: Az egyedüllét van úgy, hogy választás. Tehát elég "bátor" dolog ebből kiindulva bármit kijelenteni. Szerintem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szimbolum (Ideje: 04-11-2005 @ 01:08 am)
Comment: Mindenkinek tapasztalatot kell szerezni ,csak úgy tanulja meg a leckét , és ez így van jól . Az erkölcsi mércéd akkor lehet esetleg túl magasan, ha nem érzed jól a bőrödben miatta, ha ettől vagy boldogtalan . |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 04-11-2005 @ 04:56 pm)
Comment: Azt hiszem ahány ember annyi élethelyzet. Lehet, hogy nekem olyan keserű, hogy hosszu évekig érzem a keserűség izét,...és hiába akarnám óvni a másikat, a...magam hibájából tanulva, mondom....segitséggel, mert ez nem biztos, hogy a másiknál igy müködik,....Mert
sohasem tudhatjuk, mit ,miért csinált,....még akkor sem ,ha végeredményt elmondja,....boldog
vagyok szeretem,.....Mert ,....mert lehet, hogy ennek a boldogságnak az árát, " büntelenül" már nagyon megfizetteték vele..... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Myra (Ideje: 04-11-2005 @ 08:46 pm)
Comment: Kedves Veva! Azt hiszem, tudom, mit érzel. Időközönként számot vetünk a múltról, és szerintem nincs olyan ember, aki mindennel elégedett lenne. Lehet, hogy butaság, amit most írok, de kb az elmúlt 1 - 1,5 hónapban mintha kicsit letörtebbnek éreznélek. ( Örülnék, ha rosszul gondolnám! ) Természetesen nincs olyan, hogy xy egyfolytában boldog és elégedett...ez tény. De a zuhanás után mindíg egy kis szárnyalás jön! Hiszem. Kívánom, hogy találd meg a lelki békédet. Szeretettel: Myra |
|
|
|
|
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 04-12-2005 @ 10:03 am)
Comment: A túl magasra állított mérce jórészt védekezés. Védelem egy újabb csalódás ellen. Pedig egyedül nem megy! - ahogy Hofi is mondta. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 04-12-2005 @ 11:39 am)
Comment: Szerintem minden ember folyamatosan változik, hiszen mindíg új benyomások érik és ezek hatnak, gondolkodására és viselkedésére, döntéseire is. Ezért nehéz lenne megjósolni, hogy ni lesz késöbb, ebből adódóan kapcsolataink is változhatnak. Nem hiszem, hogy ezt jogos lenne elítélni. A felelősség nem biztos, hogy mindig a változtatót terheli. De azért felelősség mindig van, leginkább az elintézés módja miatt. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kritta (Ideje: 05-19-2005 @ 09:41 pm)
Comment: Drága veva! Mindig van olyan időszak, amikor azt érezzük, a múlt egy olyan dolog, ami sosem elég jó ahhoz, hogy a jelenünk tökéletes legyen.
Ha keseregsz az egyedülléten, talán érdemes elgondolkozni: mi az, ami így jobb? Mindig meg kell találni azt, ami szép. Magadban is.
Remélem amikor ezt írtad, nem voltál halálosan elkeseredve... :) |
|
|
|
|
|
