Szeretem ezt az "élet kirakósdit" ,igaz néha zavar hogy nem találok egy-egy darabot ,de az ilyen puzzle részecskék hihetetlen jó tulajdonsággal bírnak , nem tűnnek el.Igaz a múlt sötét folyosóján nem mindig vidám az emlékezés .....de néha meg kell tenni ezt az utat , mert ugye a jelenünk a múltunkból ered.....

Egy ártatlan beszélgetésből indult minden . A gyerekek szokásukhoz híven ezerrel éltek ,hozzá a megfelelő hangerővel . Kitaláltam játszásból egy amolyan "szabályzó gombot" ,és azzal szoktam "lehalkítani "Őket .Ez mindig sikert arat , jót nevetünk közben,és kb 10 percig tényleg visszafogottabbak tőle .A párom megjegyezte hogy ha ilyen anyukája lett volna mint én ,akkor most biztos más ember lenne, és jobb lenne a kapcsolatunk.Erre csak annyit válaszoltam ,hogy ha más ember lett volna belőle ,akkor nem Őt választottam volna......A fonal vége ez volt.Lassan elindultam, szorosan kizárólag a fonal mentén és mentem vissza a múltban  egészen addig míg a szál el nem fogyott ,és végre ott álltam életem gombolyagával a kezemben .Nem is gondoltam hogy az Apám a kulcsa a történetünknek ......Pedig tudtam hogy az apai minta a párválasztást befolyásolja ,vagy hatással van rá......de én úgy döntöttem hogy kivétel leszek,én nem esek ilyen csapdába bele:)Apunak sosem tudtam megfelelni ,hiába igyekeztem, sosem ismert el, és ez gyerekként nagyon bántott. A párom ugyanolyan mint Apu . Szerencsére az élettől jöttek a pofonok rendesen ,amit akkor nem értettem miért érdemeltem ki - de tudom ma már, hogy minden értem volt ,és nem ellenem .A kudarcok, csalódások erőssé tettek ,és mivel egyedül küzdöttem fel magam a földről,ezért barátságot kötöttem magammal ,ma már nem akarok másnak megfelelni ,értékelem magam. Az akkori labilitásomat  a párom táplálta elégedetlenségével,de mivel ez a fajta adok-kapok viszony megszűnt, így a kapcsolat jellege is meváltozott .Most itt állunk , és várunk ......innen hogyan tovább?