az utcán zuhog az eső,...... locsogó hangjával idézi a folyónknak hangját,...ahogy a megáradt viz a kövekhez ütödve folyik tova.Emléket idéz, emléket,....mit sosem fogok feledni, de szeretném átélni újra....... eszembe jut ahogy a folyó parton állva fogtad a kezem,...és én érzem a szárnyaló boldogságot, mit érintésed okozott, ...szabad voltam,... csak szerelmed rabja, amit örökkön szeretnék,....könnyü voltam és gondtalan,...jó volt a válladra hajtani a fejem,..és reszkettem érted,.. s a csóktól mit adtál oly puhán és lágyan, mint a sóhaj... megpihentem cirogató mosolyában,...nem lehet feledni, de nem is akarom,....emlékezni fogok rá, őrzöm szivemben a pillanatot, mely oly szép volt, mint a Napfény, vagy Holdnak sugára,....s a folyó csacsogott,..elmesélt minden gondolatot, és mi értettük szavát,...csillogó hullámok hátán repitette álmunk,....hogy ujra egymásra találunk,.....közben kezed vállamon pihent,....Rád néztem, ...szemem lecsukódott, és repitett a csókod......boldog vagyok Veled!