Az úr aztán bíztat, hogy keressek csak egy rugókészítőt a szakmai telefonkönyben. Gramofonom rugója ugyanis eltört, így a közel nyolcvan éves szerkezetet nem tudom használni. Bekapcsolja a sajátját. „Hamvadó kis cigarettavég”.
A pincér, ahogy aprót meghajol, és mutatja az asztalt, mint húsz éve a Bajkálban, amikor egy pohár pezsgőt kértem. Van valami álomszerű az egészben. Az ajtó feletti apró harang finoman csacsog, ahogy belépünk. Megsötétült fapadló simul a talphoz. Ünnepélyesek, és békések vagyunk. Alig három méterre tőlünk örültködik a Jelen, mi meg elmerengünk az idő megfoghatatlanságán, amikor még leégve hagytuk a cigarettavéget, mert beszélgettünk, belenéztünk szemekbe, asztalok lapjai alatt érintéseket cseréltünk, vagy zálogba adtunk. Ki tudja ma már! Zálogházunk is hogy megtelt! Szemmel láthatólag örül, hogy nekem is van összecsukható, Piccoló borotvám. Aztán megmutatja a húzós borotvát, amivel megtanult borotválkozni. Sárgás gyöngyházból van a nyele. Engem apám tanított meg, egy hasonlatossal. Vasárnap reggel volt, az üveghamutartó szélén lassan füstölt a Fecske, a Sokol rádióból szólt a dal. „ Hittem néked, és ezernyi csókban égett a nyár” Akkor is nyár volt, arcomon feszült a timsóval kezelt bőr, és gyakorlatlanságom okán a szétszórt apró vágásoktól leginkább egy karcos üveggolyónak éreztem a fejem. Virágot vittem, mert úgy volt illő, és kimentünk a Szigetre. A víz aprókat harapott a partra sodort hordalékból. Nekem az a fekete lány volt akkor a legszebb, pedig térdén barnás folt volt egy eséstől. A nap bebújt a hajszálai mögé, és gyereket akartam tőle. (Később rájöttem, hogy csak szeretkezni vágytam…)
A morzsaseprű finoman moccan a tenyérhez. Szálai között megült a melegség, amikor fahéjas almával töltött süteményt vágott fel nagymamám, majd megszórta porcukorral, amitől hószemcsés lett a viaszosvászon terítő, mint Csilla szeplős arca, akivel sétálni mentünk a délelőtti ligetbe, és a hangszórókból Weygand Tibor énekelt. Porolt a korai tél, és a korcsolyázók között keringőzött egy idős pár. Márványból faragott íróasztali készlet hidegül a politúrozott lapon, külön mutatja hozzá a tollszárat, amilyennel valaha én is írtam még. Az Ecserin jó régen vettem én is egy rézkupakos, üveg tintatartót.
         Azért a szemünk akkor csillog fel igazán, amikor kiderítjük, hogy egy tánciskolába jártunk, a második emeletre, egy körúti házba. Ő még a tanárnő nevére is emlékszik, aztán közösen leírjuk apró, filigrán termetét, az előszobát, ahová izgalomtól vörösen léptem be szombat délutánonként. Balra volt a büfé, jaffaszörppel, vastag üvegből hozzáspriccelve a szóda. Meg persze cserépkályha is volt! Szinte az egész osztály járt táncolni. Ja kérem! Tánc és illem, meg kellem. Ebben a kis újlipótvárosi régiségboltban itt van minden. Mesél a kép a falon, illegeti magát egy ódon óra, komolykodik egy fadobozos rádió, kacag egy porcelán angyal, táncol a csillárok gyöngyfüzére, és mindent belep valami nyugtató emlékezés.